Habár mind a mai napig az U-Pb geokronológia legmegbízhatóbb ásványa a cirkon, mégis a belső, szöveti heterogenitása a kellő megbízhatóságú és időfelbontású korolás legfőbb akadálya lehet.
Kutatási munkánk eredményeképpen e korlát leküzdésére négylépcsős elővizsgálati eljárást alakítottunk ki, mely általánosságban véve bármely olyan esetben hatékonyan alkalmazható, ahol a geológiai kormeghatározás alapját a cirkon ásvány képezi.
A négylépcsős elővizsgálati módszer a következő lépéseket tartalmazza: 1. A cirkonkristályok morfológiai típusainak meghatározása. 2. A cirkonkristályokban található egy- és többfázisú ásványzárványok azonosítása elektronsugaras mikronanalízis alapján. 3. A cirkonkristályok (elsődleges és másodlagos) szöveti bélyegeinek nyomozása pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készített katódlumineszcens (CL) és visszaszórtelektron-képek (BSE) alapján, 4. A cirkonkristályokban lévő zónák szerkezeti állapotának meghatározása Raman-spektroszkópiai vizsgálatok segítségével a ν3(SiO4) rezgési sáv félértékszélessége (FWHM) alapján.
Jelen cikkben a módszer hatékonyságát bizonyítandó, hazánk területéről (Mórágy környéke) és Ausztriából (Rastenberg környéke) származó variszkuszi granitoid kőzetek járulékos elegyrészeként megjelenő cirkont vizsgáltunk. Választásunk olyan területekre esett, melyek előzetes megfigyelések alapján geokémiailag és kőzettanilag egyaránt szoros rokonságot mutatnak, így az azonosságok továbberősítése mellett a különbségek kimutatására is lehetőségünk nyílt.
A négylépcsős elővizsgálati módszert alkalmazva, a szeparált cirkonkristályok részletes szöveti térképének elkészítése során lehatároltuk az elsődleges (magmás) és másodlagos (utómagmás) geológiai folyamatok által hátrahagyott szöveti bélyegeket, továbbá kizártuk az összes szerkezetileg roncsolt (metamikt) zónát, elkerülve ezzel az ólomvesztés lehetőségét és a felülbélyegzett koradatok esélyét.
Végül az összegyűjtött adatok együttes értelmezése nyomán kijelöltük a cirkonkristályokon belül azokat a néhány tíz mikrométeres, kémiailag és szerkezetileg közel homogén területeket, melyek megbízhatóan felhasználhatók az U-Pb korhatározás során, egyúttal megkaptuk a kulcsot is, mellyel a mért koradatokat geológiai folyamatokhoz köthetjük. Ezen négylépcsős módszer segítségével a cirkon magok esetében 80%-os, növekedési és szektorzónáknál 94%-os, konvolút zónák kormeghatározása során 100%-os kihozatallal tudtuk hasznosítani koradatainkat.

Az ÉNY-Gerecsében fekvő Nagy-Teke-hegyen, Nyerges-hegyen és Alsó-Látó-hegyen előforduló sinemuri Hierlatzi Mészkőből a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK nyári térképezési terepgyakorlat gyűjtéseinek köszönhetően gazdag brachiopoda fauna került elő. Az összesen begyűjtött 2470 brachiopoda példány közül 1321 faj szinten is meghatározható volt. A faunában 21 nemzetség 36 azonosítható faja fordul elő, további két taxont nemzetség szinten lehetett meghatározni külső morfológiai alapon. A fajok elkülönítését egyes esetekben belső morfológiai vizsgálat (sorozatcsiszolás), és statisztikai módszer segítette elő. Minden taxonról részletes fényképes dokumentáció készült.
A három lelőhelyen a jellemző Mediterrán brachiopoda taxonok többsége megtalálható. A fauna Mediterrán jellege alátámasztja azt az ősföldrajzi elképzelést, hogy a sinemuriban a Mediterrán mikrokontinenst, és benne a Gerecse területét, a brachiopodák elterjedését korlátozó mélytengerek (barrierek) határolták, melyek elválasztották az eurázsiai és afrikai selfektől. A Dunántúli-középhegység ÉK-i részén elhelyezkedő Gerecse-hegység a jura során tagolt morfológiájú terület volt. A Nyugati-Gerecse egy tengeralatti hátsághoz (Gorba-hát) tartozott, míg a Keleti-Gerecse területén medence helyezkedett el. A hátságon és a két rész közötti átmeneti területeken, a lejtőkön, időszakosan Hierlatzi Mészkő rakódott le. A három lelőhely faunájának összetételében jelentkező, kvantitatív paleoökológiai elemzéssel is feltárt különbségeket részben a helyi őskörnyezeti eltérések, részben a tágulásos tektonikai események közötti időbeli eltérések okozhatták.

Jelen munka az Esztergom-Szentgyörgymező mellett feltárt egri korú (késő-oligocén – kora-miocén) rétegsor molluszkafaunájának részletesebb ismeretéhez járul hozzá 27 faj bemutatásával. Ezek közül 14 a lelőhelyről eddig még nem dokumentált ismert gastropoda-taxon. Néhány ritka species újonnan begyűjtött jó megtartású példányát is ábrázoljuk. A lelőhely gazdag faunája a tudományra nézve öt új faj leírását tette lehetővé: Calyptraea baldii n. sp., Cypraeorbis nadaii n. sp., Paziella (Paziella) modesta n. sp., Contortia zitae n. sp. és Clavatula danuvii n. sp. Új kombinációk: Tritia edentata (Báldi, 1966) nov. comb., Cordieria collectiva (Noszky, 1936) nov. comb., Stenodrillia oligocenica (Noszky, 1936) nov. comb. Több, korábban bevezetett egri korú molluszkafaj típuspéldánya 1956-ban megsemmisült, ezek közül öt, az esztergomi anyagban is előforduló taxon számára neotípust jelölünk ki: Euthriofusus szontaghi Noszky, 1936; Eoconus egerensis (Noszky, 1936); Cordieria collectiva (Noszky, 1936); Stenodrillia oligocenica (Noszky, 1936); Turricula telegdirothi (Noszky, 1936).

A Parvamussium fallax (KOROBKOV) faj Csabrendek-Gyepükaján környékén (Déli-Bakony, Magyarország) mélyült fúrások által harántolt Padragi Márga Formáció alsó, glaukonitos márga és mészmárga rétegekből felépülő Csabrendeki Márga Tagozatában fordul elő. Az irodalmi adatok szerint felső eocénben és alsó oligocénben egyaránt megtalálható faj e területen a középső eocén felső részét (bartoni emelet) képviselő rétegekben található. Rétegtani elterjedése tehát nagyobb az eddig ismerteknél, ezért kevésbé alkalmas szűk rétegtani intervallum kijelölésére, viszont környezetjelző szerepet játszik. A rétegsorban elfoglalt helye, azaz sekély- és közép-szublitorális molluszka féléket tartalmazó, glaukonitban gazdag rétegek felett és plankton-foraminiferákban gazdag pelagikus rétegek alatt, glaukonitban szegényebb márgákban, mészmárgákban való előfordulása, a faj életterét a mélyszublitorális övben, a self és a medence lejtő határán jelöli ki.
A dolgozat feltárja az alak magyar vonatkozásait. A fajt elsőként HOFMANN (1873) ábrázolta Pecten bronni MAYER név alatt, első leírását LŐRENTHEY (1911) készítette el, azonban egyikük sem ismerte fel a Budai hegységi példányoknak a Pecten bronni MAYER alaktól eltérő jellegét. Azt KOROBKOV(1937) vonta be az általa felállított Variamussium fallax KOROBKOV új fajba. Az alak e néven vált ismertté a rétegtani irodalomban, de a taxonomusok szerint a Variamussium nemzetségnév a Parvamussium junior szinonímája, ezért a faj helyes megnevezése: Parvamussium fallax (KOROBKOV).

A szerző áttekintést ad a tárolók szénhidrogénekkel való feltöltődését eredményező migrációról, különös tekintettel a vertikális migrációra. Megkísérli a mélyebben képződött és a medence sekély részein felhalmozódott szénhidrogének közötti kapcsolat értékelését. A kiválasztott példák — a hozzáférhető geokémiai adatok szerint — megerősítik az ismert mezők szénhidrogénekkel történt vertikális feltöltődését olyan vetőzónák mentén, amelyek összekötik a sekélyebben fekvő tárolókat a medence mélyebb részein elhelyezkedő effektív anyakőzetekkel.

1946. március 8-án született Budapesten. Érettségi után, 1964-ben az ELTE geológus szakán lett hallgató. Diplomájának megszerzése után 1969-től dolgo zott az OÉÁ geológusaként. Munkáját ZELENKA Tibor kutatásvezető főgeológus irányításával kezdte Recsken, az akkor legfontosabb, és máig lezáratlan érckutatási program ban, a 700–1200 m mélységben húzódó mélyszint fúrásos és bányászati munkáinál. Így az elsők egyike lehetett az akkori lehetőségek szerinti legmagasabb tudományos és műszaki színvonalon végzett, jól szervezett és vezetett országos jelen tőségű projekt fiatal szakembergárdájában. 1972-ben a földtani osztály vezetését vehette át, s az ő irányításával folytatódott tovább a munka egészen 1983-ig. Kollégái, egy kori beosztottjai máig elismeréssel beszélnek arról a jó szellemű közösségről, munkabeli együttműködésről és végül barátivá alakuló kapcsolatokról, ami ezt a kutató csoportot mindvégig jellemezte. (folytatás a PDF-ben)

Események, rendezvények:

• ISZA’2019
• Egy jól sikerült nemzetközi konferencia margójára
• A 22. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés

Egy évvel ezelőtt, 2018 márciusában Társulatunk új vezetőséget választott, amely a következő fő célkitű -
zésekkel látott munkához:
1. A Társulat 170 éves múltjához méltó szakmai programok, hazai és nemzetközi tudományos konferenciák,
terepbejárások szervezése, szakmai tematikus továbbképzések rendezése, a területi szervezetek és tematikus
szakosztályok működésének segítése, tagtársaink új és életképes ötleteinek felhasználása, illetve megvaló -
sítása.
2. Az ipari partnerekkel korábban kialakított kapcsolatok ápolása és további potenciális támogatók keresése.
Az elmúlt években elnyert európai uniós pályázatok folyamatos teljesítése és egyéb pályázati lehetőségek
felkutatása a Társulat működésének pénzügyi biztosítása érdekében.
3. Programjaink, rendezvényeink „fiatalbaráttá”, az ifjú szakemberek számára is vonzóvá tétele. Ennek célja,
hogy az egyetemi hallgatók és a fiatal geológusok ne csak egy komoly, tudományos szervezetet lássanak a
Társulatban, hanem modern, fiatalos lendülettel működő közösséget is, ahová nemcsak belépni, hanem ahol
dolgozni is érdemes.
4. Az elmúlt egy-két évtizedben egyre inkább előtérbe kerülő ismeretterjesztő tevékenység folytatása, a
geológiai örökségek bemutatása és népszerűsítése. A földtudományok megismertetése és megszerettetése a
nagyközönséggel, elsősorban a fiatalokkal, a gyerekekkel, hiszen ők azok, akik nem csupán szakmánk, de
Társulatunk jövőjének is a letéteményesei.
5. Hagyományaink ápolása, amely minden magyar geológus számára meghatározó. (folytatás a PDF-ben)

A 170 éves Magyarhoni Földtani Társulat 2018. évi 168. Tisztújító Közgyűlésén megválasztott új Elnöksége személyiösszetételében szinte teljes egészében kicserélődött. Elnökké választották Budai Tamást, Leél-Őssy Szabolcs régi-új elnökségi tagként első társelnök lett Geiger János, Haas János és Zajzon Norbert társelnökök mellett. A főtitkári posztra Babinszki Editet választották meg, és Bartha István Róbert lett a titkár, akinek a helyét —pár hónappal későbbi lemondása után — Kovácsné Kis Viktória vette át. Az új Elnökség tagjai az elnöki köszöntőben részletezett fő célkitűzésekkel láttak munkához. A társulat és szakosztályainak korábbi években megszokott programjaihoz képest 2018-ban újdonságot jelentett a szakmai tematikus továbbképzések meghirdetése, az elsősorban a fiataloknak szóló „Kalapács és sör” programsorozat elindítása, valamint a nagyközönséget is megszólító I. geosütisütő verseny lebonyolítása. (folytatás a PDF-ben)

Új terepi gyűjtés korábban ismeretlen alsó-kréta rétegsor megismeréséhez vezetett a közigaz gatásilag Zengővárkonyhoz (Mecsek hegység) tartozó mészkemencék közelében. A rétegsor a Hidasivölgyi Márga Formációt tárja fel, kora bio- és litosztratigráfiai megfontolások alapján valószínűleg valangini hauterivi?). A rétegsor vékonyrétegzett szürkés-barna színű márga- és mészkőrétegek ritmusos váltakozásából épül fel. A rétegsor gazdag, de rossz megtartású cephalopoda-faunát tartalmaz, melyből az Eutrephoceras ex gr. boissieri az első publikált nautilida említés a mecseki krétából.

Jelen munkában homokkőből készült vékonycsiszolatokat elemeztünk 2D képanalízissel (Morphologi G3ID), azért, hogy a szemcseméret-eloszlás mellett az egyes szemcsék alakját is meghatározzuk.
A zagyvarékasi (Za-1) kutatófúrás pannóniai turbidites homokkövet vizsgáltuk. Ezekben törmelékes szemcseként van jelen a kvarc, a muszkovit, a dolomit, a K-földpát és a plagioklász, míg diagenetikus ásványként karbonátok (kalcit, ankerit, sziderit, Fe-dolomit) és agyagásványok (illit, kaolinit) jelennek meg.
Morphologi G3ID 2D-s képanalízist kapcsol össze kémiai meghatározással (Raman-spektrométer). Az eredmények alapján a cirkularitás négyzete korrelál a hosszúság és a szélesség tengelyeinek arányával, valamint a konvexitással. Az alaktani paraméterek alapján a muszkovit jól elválasztható a többi ásványtól (cirkularitás négyzete ~0,36; tengelyek aránya ~0,36, konvexitás ~0,86). A kvarc és a földpát szemcsék mutatják a legnagyobb alaki változatosságot (cirkularitás négyzete: ~0.2-0.9, tengelyek aránya: 0.2-1, konvexitás: 0.8-1), mivel ezek főleg detritális eredetű ásványok, amelyek több esetben kőzettörmelékben is előfordulnak. Ezek egy része jelentősen visszaoldódhatott a diagenezis során. A karbonát ásványok alaki paraméterei a következőkkel írhatók le: cirkularitás négyzete: ~0.3-0.8, tengelyek aránya: 0.3-0,8, konvexitás: 0.8-1. A karbonátok mérete és alakja az eredeti pórus méretétől és alakjától is függhet, mivel ezek az ásványok főleg diagenetikusak és ezért változnak tág határok közt a fenti paraméterek. A dolomit ugyan detritális ásvány, de körülötte ankerit szegély (ásványhelyettesítés és továbbnövekedés) található, ami meghatározza a szemcse alakját.

A Stájer-medence a Kárpát-Pannon régió nyugati szélén helyezkedik el, a Pannon-medence és a Keleti-Alpok közötti átmeneti zónában. A Stájer-medencében plio-pleisztocén alkáli bazaltok mintázták meg a medence alatti litoszféraköpenyt. A köpeny eredetű xenolitok közül ritkaságnak számító, modális metaszomatózison átesett, flogopit- és apatit-tartalmú amfibol-gazdag peridotitok is előkerültek. Jelen munkában egy ilyen, gazdagodott xenolit komplex fluidumzárvány vizsgálatát mutatjuk be. Fluidumzárványokat ortopiroxénben és amfibolban azonosítottunk. Utóbbi ásványban ritkán őrződnek meg köpenyfluidumok zárványai, ezért vizsgálatuk egyedi lehetőséget nyújt a köpenyben vándorló fluidumok megismerésére. Az elsődleges és álmásodlagos zárványok összetételét petrográfiai elemzések után mikrotermometriai és Raman-mikrospektroszkópiai mérések segítségével határoztuk meg.

Az ortopiroxének zárványainak folyadék fázisában a nagy sűrűségű (~1 g/cm3) CO2 a domináns komponens (>95 mol. %), ami mellett H2O-t (<3,5 mol. %) és N2-t (<0,2 mol. %) is kimutattunk. A fluidumzárványokban azonosított szilárd fázisok leányásványok, magnezitből és anhidritből állnak. Amfibolok zárványaiban szintén CO2 a leggyakoribb komponens (>98 mol. %), ami mellett H2O-t (<1,2 mol. %), N2-t (<0,1 mol. %) és a vízben oldott SO42--t azonosítottunk. A szilárd fázisok különböző karbonátokból (magnezit, Na-tartalmú dawsonit, nahkolit és nátrit) és szulfátokból (anhidrit, Na-tartalmú thenardit-burkeit) álló ásványegyüttest alkotnak. A klór-mentes, Na+ és SO42--tartalmú fluidösszetétel egyedinek tekinthető köpenykörülmények között. A fluidum forrása egy illó-gazdag olvadék lehetett, amelyben az amfibol (valamint alárendelten flogopit és apatit) kristályosodása során feldúsultak az illók (C-O-N-S), Na+, HCO3- és SO42-, amelyek csapdázódtak a keletkező amfibolban.

A tanulmányban röviden ismertetjük a hazai geotermikusenergia-nyilvántartási rendszert és a jelenleg a geotermikus koncesszióra javasolt területek értékelési rendszerét. Gyakorlati példán keresztül mutatjuk be, milyen jellegű módszertani háttér kidolgozása szükséges a nemzetközi geotermikus értékelési rendszerekhez való csatlakozáshoz, amelyre vonatkozóan javaslatot tettünk. A geotermikus kutatás szempontjából perspektivikus területek érték sor rendjének megállapításához a földtani, hidrogeológiai viszonyok mellett figyelembe kell venni a geotermikus energia kinyerésének megvalósíthatóságát és a gazdasági-társadalmi életképességet is, mely messze túlmutat a hazánkban elterjedt földtudományokon alapuló készletbecslésen. Geotermikus vagyon- és készletnyilvántartásra jelenleg nincs hivatalosan elfogadott nemzetközi szabvány, de általánosan elfogadott és használt az „Ausztrál/Kanadai Szabvány a kutatási eredmények, geotermikus vagyonok és geotermikus készletek jelentéséhez”. Bár célként megjelölhető a kanadai–ausztrál szemléletű vagyon- és készletnyilvántartáshoz közelítő hazai nyilvántartási rendszer kialakítása, a rend szerek közti harmonizáció nem oldható meg egyszerűen a meglevő nyilvántartási adatok átszámításával. A hazai gyakorlatban összemosódik a geotermikus vagyonszámítás és a geotermikus vagyonosztályozás. Megállapítottuk, hogy a jelenlegi hazai osztályozás nem feleltethető meg egyik nemzetközi rendszernek sem. A hazai geotermikus prognó zisokban általában volumetrikus készletbecslési módszert használnak, ezekben nem jelenik meg a kitermelhetőség fogalma. Tanulmányunkban a koncesszióra javasolt területek geotermikus ásványvagyon értékelésében a vízzel kiter melhető hőmennyiség és teljes hőmennyiség hányadosaként jelenítettük meg a kitermelhető készlet arányát, amivel a hagyományosan kitermelhető séget jellemezhetjük. Geotermikus készleteket csak ott lehet megállapítani, ahol geo termikus védőidom kijelölésre került, és abból megkezdődött a geotermikus energiatermelés. Jelenleg a készletszámítási adatok az elfogadott kutatási zárójelentés vagyonadatai alapján számszerűsíthetők, mivel geotermikus védőidom nem került még kijelölésre. Ahogy a védőidom területének nagysága a kívánt termelési mennyiségtől függ, hasonlóképpen a feltártság mértéke befolyással van egy terület értékére.

Események, rendezvények:

• Izotóp Klimatológiai és Környezetkutató Központ (IKER): Recens és paleo-környezetgeokémiai kutatás-fejlesztési irányok megerősítése
• MOLNÁR József emléktáblájának felavatása Balatonakaliban születésének 100. évfordulóján
• 14. Téli Ásványtudományi Iskola Veszprém, 2019. január 18–19.
• Szép Magyar térkép 2018

Személyi hírek

Könyvismertetés:

• MÉSZÁROS Ernő: A földi légkör története
• DOBOS Irma, SCHEUER Gyula: Tanulmányok a hazai és külföldi hidrodinamikai rendszerekről

A Kelet-Mecsek északi peremén fekvő Északi-pikkely bonyolult felépítésű, részben neogén üledékekkel fedett keskeny, kiemelt alaphegységi sáv. Erősen tektonizált terület fiatal, miocén utáni szerkezeti mozgásokkal. A területen a pannóniai üledékek legnagyobb kiterjedésben Nagymányok körül találhatók meg. 2015-ben keletkezett ideiglenes feltárásokat dokumentáltunk üledék- és szerkezetföldtani szempontból, réteg szerinti ősmaradványgyűjtés kíséretében. A mintegy 120 m vastag pannon-tavi rétegsort viszonylag finomszemű, puhatestű maradványokban gazdag agyag-kőzetliszt-finomhomok sorozat alkotja a vékony (<3 m), kavicsos durvahomok anyagú idősebb pannóniai rétegek fölött. A faunában uralkodó kagylók mellett csiga-, kagylósrák-, hal- és növénymaradványok is előkerültek. A legidősebb rétegek a Prosodacnomya dainellii - P. vutskitsi puhatestű zónákba, míg a finomabb szemű fedőüledékek a Congeria rhomboidea zónába tartoznak.
A pannóniai üledékképződés kezdetben csak az északi előtérben indult meg, nyílttavi, agyagmárgás-aleuritos rétegsor formájában (Száki Agyagmárga). Őslénytani vizsgálatok hiányában az elöntés kezdetének időpontját a Mecsek előtt húzódó keskeny árokban nem ismerjük; a tőle északra húzódó széles hát elöntése puhatestű adatok alapján 8,9 Ma után történt. Ezt az északról érkező, alpi-kárpáti eredetű deltarendszer finomhomok-agyag hordalékának felhalmozódása váltotta fel (Újfalui Formáció), a Prosodacnomya dainellii és P. vutskitsi litorális molluszkazónába tartozó puhatestűek szerint ~7,3 millió évvel ezelőtt. A szeizmikus geometria alapján az északi előtér ekkor sekély vízzel borított hátság lehetett, míg az Északi-pikkely szárazulat volt. Itt az üledékképződés a deltarendszernek a Mecsek északi pereméhez történő érkezésével megközelítőleg egyidőben kezdődött meg. Az elöntés tagolt domborzatú térszínt ért. A helyi, mecseki forrásból származó, partközelben lerakódott vékony kavicsos homokrétegek után következő, jórészt szublitorális faunájú deltaüledékek következtek. A pannóniai üledékképződés során kisebb léptékű eltolódásos mozgások zajlottak. Erősebb tektonikai hatások annak lezárulása után érték a területet: a hegység északi peremvetője és vele közel párhuzamos sík(ok) mentén eltolódásos-feltolódásos szerkezeti mozgások történtek.

A Csehbányai-medencében a kora-albai kiemelkedés eltérő eredménnyel járt a terület egyes részei között, s a Tési Formációval kezdődő újabb üledékképződés ezt rögzítette is. Ahol a Tési Formáció a jura–apti rétegsor valamelyik tagjára települ, a formáció bázisán gyakori a Kepekői Tagozat, amely lényegében törmelékes jellegű kovakőzetekből áll. Ahol viszont a fekü felső-triász mészkő, előfordul bauxitos vagy Al-dús képződmény, amely az Alsóperei Bauxit Formációhoz sorolható. Mindez azt jelzi, hogy a medence területén változatos erősségű tektonikai folyamatok zajlottak, eredményükként pedig változatos domborzat keletkezett. Az Alsóperei Formáció és a tűzkőtörmelékes összlet (Kepekői Tagozat) felhalmozódási és diagenetikus feltételei eltérőek, de vannak hasonlóságok is. A hasonlóság a helyi eredetű kőzetanyag szerepében, az uralkodó oxidatív jellegben, a pangó vízi mikrofáciesek előfordulásában, a durva törme lékanyag alaki és osztályozottsági jellegeiben mutatkozik. A Kepekői Tagozat anyaga azonban sokkal nagyobb arányban helyi, mint a bauxité, ráadásul legnagyobbrészt reziduális, voltaképp oldási maradék jellegű. A bauxitban lévő mészkőtörmelék nyilván klaszt, a bauxit kiindulási kőzet(ei)nek eredeti jellege pedig ez idő szerint nem állapítható meg.

Közismert, hogy a törmelékes kőzetek, mint például szénhidrogén-, vagy víztároló anyagok, és mint eltűnt hegységek lepusztulási maradékai komoly gazdasági és tudományos jelentőséggel bírnak. Törmelékszemcséinek pontos ásvány-kőzettani meghatározása (petrográfiája) és forrásterületük azonosítása mindkét terület számára fontos kutatási irányt jelenthet. Laza törmelékes rétegsorok provenancia vizsgálatára hagyományosan két fő irányzat alakult ki: a nagyobb méretű kavicsok petrográfiája, amellyel az egyedi, néhány cm-nél nagyobb méretű kavicsok makroszkópos, terepi és vékonycsiszolatos vizsgálatát végezzük, valamint a nehézásvány vizsgálat, amely a rétegek homokméretű részlegének ásványszemcséinek meghatározásával foglalkozik. Mindkét módszernek komoly hiányosságai vannak. Ezek egy részének kiküszöbölésére az utóbbi években bevezették a beágyazott szemcsecsiszolatos vizsgálati módszert, de a nehézásványok biztos kőzethez rendelhetősége így sem oldódott meg. Ezzel a munkánkkal az a célunk, hogy egy olyan vizsgálatsort mutassunk be, amely laza üledékes rétegsoroknak az eddigieknél sokkal pontosabb és biztosabb forrás meghatározását teszi lehetővé, és amelynek segítségével kiküszöbölhetők a korábban alkalmazott módszerek egyedi hiányosságai. Az általunk kiterjedt eredet-vizsgálati módszernek (KEVi) nevezett ötelemes, összehangolt szemcseelemző vizsgálatsor az eddig hagyományosan és újabban használt, valamint ebben a cikkben használt újonnan bemutatott vizsgálatokat együttesen, összehangoltan tartalmazza. Jelen cikkben részletesen bemutatjuk a „KEVi” módszer egyes elemeinek vizsgálati leírását, alkalmazhatósági feltételeit, előnyeit és hátrányait, valamint a vizsgálatsorban betölthető szerepét és hasznát. A dolgozat végén a „KEVi” módszer értékelését is összefoglaljuk.

Munkánkban bemutatjuk a kulisszás elrendeződésű erek képződési mechanizmusait, tárgyaljuk a húzásos hasadékok nyírási zónákon belüli fejlődését, illetve a húzásos hasadékok szigmoidális alakjának alapvető kialakulási modelljeit. Mindezek alapján egy olyan, a húzásos hasadékrendszerek geometriáján alapuló módszertant mutatunk be, amelynek segítségével megbecsülhető a nyírási zónákban lezajlott nyírási alak-, illetve térfogatváltozás. A megfelelő számítási módszer kiválasztásához nélkülözhetetlen az adott húzásos hasadékrendszer képződési modelljének meghatározása. Ennek érdekében egy több elemből álló szempontrendszert állítottunk össze. A bemutatott módszertan alkalmazhatóságát a Nyugati-Mecsekben elhelyezkedő Bodai Agyagkő Formáció BAF–2 fúrásának példáján szemléltetjük. A fúrás maganyagában nagy számban fordulnak elő töréses-képlékeny nyírási zónákra jellemző, szigmoidális húzásos hasadékrendszerek. Tanulmányunkban számszerűsítjük az elemzésre alkalmas nyírási zónákban végbement nyírás- és térfogatváltozás mértékét. Az egyes modellek felhasználásával kapott értékek — a) passzív forgási modell: nyírási alakváltozás γ = 0,74 és 0,73; térfogatváltozás -49% illetve -57%, b) „redőzött kőzethíd” modell: nyírási alakváltozás γ = 0,71 és γ = 0,63; térfogatváltozás -46% és -41% — alapján feltételezzük, hogy a nyírási zónák azonos (vagy egyenértékű alakváltozást eredményező) deformációs esemény során keletkeztek. Szempontrendszerünk alapján a vizsgált nyírási zónák kialakulása a „redőzött kőzethíd” modell révén történt.

A rétegtan tudományágának módszertani megújulása a 20. század utolsó évtizedeiben magával hozta a kemosztratigráfiai módszerek rohamos fejlődését és alkalmazásuk elterjedését. Ezek egyike a stronciumizotóp-sztratigráfia, ami üledékes rétegsorokban a radiogén 87Sr és a nem-radiogén 86Sr izotópok arányának mérésén alapul. A Sr millió éves nagyságrendű óceáni tartózkodási ideje a világtenger ezer éves nagyságrendű keveredési idejéhez képest adott időben homogén tengeri izotóparányhoz vezet, amit a tengervízzel egyensúlyban kiváló karbonátfázisok rögzítenek, legmegbízhatóbban a biogén alacsony Mg-tartalmú kalcit. A rétegtani alkalmazhatóságot az teszi lehetővé, hogy a Sr tengeri izotóparánya a földtörténet során mindenkor változott, a döntően kontinentális kéreg mállásából származó és folyóvízi beszállítás révén a tengerbe jutó 87Sr, és a köpenyeredetű, főként az óceánközépi hátsági vulkanizmusból származó 86Sr fluxusának arányától függően. Más független módon, főként biosztratigráfiai úton ismert korú mintákból egyre pontosabb referenciagörbe áll rendelkezésre a neoproterozoikumtól a teljes fanerozoikumra, aminek használatával különösen a görbe meredek szakaszain, azaz időben gyorsan változó Sr izotóparánnyal jellemzett intervallumokban millió év körüli vagy annál is jobb felbontás érhető el csak közelítően ismert korú minták kormeghatározásában. A szemle röviden ismerteti a módszer elméleti és történeti hátterét, a mintázás és a mérés gyakorlati kérdéseit, és esettanulmányokon keresztül mutatja be alkalmazásának néhány területét. Példáink között szerepel a toarci Jenkyns esemény, a kréta végi esemény, és eljegesedési időszakok Sr izotóp-sztratigráfiája, ahol a rétegtani korrelációnál is nagyobb jelentőségű a földtörténeti folyamatok ok-okozati összefüggéseinek megértéséhez adott segítség. A módszer korrelációs potenciálját leghatékonyabban sekélytengeri platformok korolásánál lehet kihasználni, ahol a rendelkezésre álló biosztratigráfia felbontása korlátozott és a párhuzamosítás a nyílttengeri rétegsorokkal vitatott. A módszert az elmúlt években alkalmazták először szisztematikusan hazai rétegtani problémák megoldására, pl. a részben endemikus faunái miatt globális korrelációs kérdéseket felvető Paratethys rétegsorok kormeghatározására. Szemlénk segíteni kívánja az új eredmények befogadását és ösztönözheti a módszer további magyarországi meghonosodását.