Feed aggregator

In memoriam Dr. Dank Viktor

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

2021. december 07-én, életének 96. évében elhunyt dr. Dank Viktor rubindiplomás geológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyarhoni Földtani Társulat négy cikluson át volt elnöke, az egykori Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Állami Díjas kutatási vezérigazgató-helyettese, a volt Központi Földtani Hivatal elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, sokunk kedves barátja. (folytatás a PDF-ben)

Az andorit sorozat ásványainak vizsgálata a velencei-hegységi Meleg-hegy területéről

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

A magyarországi Velencei-hegységben található Meleg-hegy ásványtani sokszínűsége jól ismert. Az elmúlt évtizedekben számos mintát vizsgáltak a területről, amelyekben különböző szulfosó ásványokat is megfigyeltek. Az általunk elemzett minta a Meleg-hegy hidrotermás breccsájának kevésbé kutatott északkeleti, antimonitban gazdag részéből származik. Munkánk során elektronmikroszondás mérések segítségével két új, a területről eddig nem ismert ásványfajt különítettünk el. Ezeket a kémiai összetételük és az andorit helyettesítési százalék vizsgálata (L%) segítségével andorit VI-ként és roscsinitként azonosítottunk.

Az átlagos kémiai összetétel alapján számolt Ag1.06Cu0.04Pb0.80Sb2.49Bi0.22As0.3S6 (L%=102.65–109.84) (6 kénatomra normált) képletű andorit VI és az Ag17.23Cu0.53Pb10.4Hg0.04Zn0.04Fe0.02Sb39.73Bi5.52As5.98S96 (L%=119.52–123.48) (96 kénatomra normált) képletű roscsinit került azonosításra. Az eredmények segítségével kiegészítettük és pontosítottuk az andorit-csoport ásványainak csoportosítási módszerét. Megfigyeltük, hogy a korábban alkalmazott összehasonlító háromszög diagramok (Ag2S + Cu2S)–(Sb2S3 + Bi2S3 + As2S3)–(PbS + HgS + FeS + ZnS + CdS) nem elégségesek az andorit csoport ásványainak pontos elkülönítéséhez az Me+, Me2+ és Me3+ kationok esetében megjelenő változó elemhelyettesítések miatt. Ez alapján kijelenthető, hogy az andorit helyettesítési százalék (L%) és az andorit homológ érték (N) kiszámítása minden esetben elengedhetetlen az andorit ásványok fajszintű meghatározásához.

Miről árulkodnak a szállított ásványszemcsék mikromorfológiai bélyegei?

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

A homokszemcsék mikromorfológiájának vizsgálatával már közel egy évszázada foglalkoznak a kutatók, már akkor felfigyeltek néhány összefüggésre a szemcsék felszínén megfigyelhető formák, valamint a geológiai környezet között. Az általunk bemutatott módszer jelentősége abban rejlik, hogy ideális esetben a bélyegekből és azok együtteseiből valószínűsíteni lehet a szállítási móddal kapcsolatos különböző környezeti tényezőket és időbeli változásukat, sőt akár következtethetünk a forrásterület korábbi éghajlatára is. Folyamatosan fejlődő módszerről van szó, ezért fontos megjegyeznünk, hogy az általa tehető megállapítások még nem tekinthetők olyan biztosnak, mint a nála elterjedtebb, gyakrabban alkalmazott paleokörnyezet-határozásra használt eljárások. Munkánk célja, hogy bemutassuk ezt a törmelékes szedimentológiában alkalmazható, eddig főleg hazánkban kevéssé ismert és elterjedt vizsgálati módszert, amelynek pontosan emiatt nincsen hivatalosan bevezetett és elfogadott magyar nevezéktana. Ebből kifolyólag úttörő munkának számít hazánk tudományos életében, célunk az eredeti angol nevezéktanból kiinduló, magyar nyelvű szakkifejezések bevezetése.
A módszerben sok új lehetőség rejlik (pl. statisztikai megközelítés fejlesztése, morfológiai jegyek együttes jelenlétének értelmezése), a téma pedig nemzetközi szinten is egyre népszerűbb. Korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása a klímaváltozás. Folyamatainak minél pontosabb megismeréséhez és megértéséhez ismernünk kell ezek múltbéli megfelelőit. Erre már számos módszer létezik (pl. dendrokronológia, jégfuratok izotópösszetételének vizsgálata), ugyanakkor az üledékes szemcsék vizsgálata további értékes, új információt nyújthat a témában.

Újabb adatok a Balaton-felvidék egyik klasszikus középső-triász ősmaradvány-lelőhelyéről

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

A barnagi Akol-domb a Balaton-felvidék legrégebb óta ismert, klasszikus ősmaradvány-lelőhelye, amely Böckh Jánosnak, a Bakony úttörő földtani térképezőjének az 1870-es években végzett felvételezése idején már évtizedek óta ismert volt. A „nagyvázsonyi lelőhely” Mojsisovics klasszikus munkáiban is szerepel, több ammonitesz-fajt innen írt le először. Lóczy monográfiájában szintén tett említést a lelőhelyről, aki az addig gyűjtött faunát is közölte. Ezt követően a lelőhelyről újabb őslénytani adatok csak szórványosan kerültek elő, részben a Bakony, részben a Balaton-felvidék földtani térképezéséhez kapcsolódóan. Az elmúlt években zajló gyűjtések során azonban olyan új és gazdag cephalopoda-, brachiopoda- és gerinces fauna került elő a terület anisusi rétegsorából, amelynek vizsgálata alapján több szempontból is jóval részletesebb és pontosabb kép rajzolható a terület középső-triász fejlődéstörténetéről.
Az Akol-dombon és környékén a felszínre bukkanó legidősebb triász képződmény az alsó-anisusi Megyehegyi Dolomit (2. és 3. ábra), amelyben a szokásosnál több ősmaradvány, elsősorban krinoidea váztöredék jelenik meg (4a. ábra). Fölötte néhány méter vastag világosszürke mészkő következik, amelyre jellemzőek a bekérgezett szemcsék, de elvétve brachiopoda és apró ammonitesz is előfordul benne (4b. ábra). Ez a sekélytengeri platform fáciesű Tagyoni Formáció, amely a Balaton-felvidék középső-anisusi medence kifejlődését, a Felsőörsi Mészkövet helyettesíti heteropikusan (1. ábra). A formáció azonban lényegesen vékonyabb az Akol-domb környékén (Barnagi-platform), mint a Balaton-felvidék középső részén (Tagyoni-platform), illetve a Veszprémi-fennsíkon (Kádártai-platform), ahol vastagsága eléri a 80-100 métert is.
A Tagyoni Formáció fölött települ a Vászolyi Formáció néhány méter vastag, biogén mészkőből álló rétegsora (4c–d. ábra), ebből került elő a cikk tárgyát képező szokatlanul gazdag ősmaradvány-együttes. Az árkolásban feltárt rétegsor alsó két padját lilás szürke kemény mészkő alkotja, fölötte vörös, sárgafoltos, gumós mészkő következik, alsó szakaszán fekete vasas-mangános bevonatú ősmaradványokkal. A fauna döntő részét ammoniteszek alkotják, amelyek kőzetalkotó mennyiségben jelennek meg. A megtartási állapotra jellemző, hogy a túlnyomó részben héjas példányok egyik oldala részben vagy teljesen visszaoldott, ami lassú, kondenzált üledékképződésre utal. A példányok jelentős része töredékesen ágyazódott be, ami felveti az áthalmozódás lehetőségét. A fauna jellegzetes elemei (pl. Proavites hueffeli, Beyrichites cadoricus) (I. tábla) a pelsoi Balatonicus Zóna felsőbb részéből ismertek. A legnagyobb példányszámban, és legjobb megtartási állapotban az illyr Trinodosus Zóna legfölső szubzónáját igazoló Lardaroceras fajok (II. tábla 5-8; III. tábla) kerültek elő. A számos Kellnerites példány (IV. tábla) a Reitzi Zóna jelenlétét bizonítja.
A kísérő faunában nautiloideák, brachiopodák (VII. tábla), elvétve csigák és gerinces maradványok fordulnak elő. Utóbbiak között (VIII. tábla) vannak halmaradványok: egy Polyacrodus sp., valamint egy közelebbről meg nem határozható cápafog, továbbá egy Birgeria sp. fogmaradványa. Ezek megtartása és alacsony száma, valamint az általuk reprezentált taxonokkal kapcsolatos ismeretanyag hiányosságai nem teszik lehetővé szűkebb őskörnyezeti következtetés levonását. Ugyanakkor tengeri hüllők maradványai is kerültek elő, az eddig ismert négy Ichythyosauria csigolya közül három feltételesen a középső-triászban gyakori Cymbospondylidae családba, a negyedik (egy háti csigolya) viszont ezen belül is cf. Cymbospondylus sp.-ként sorolható be a diapophysis helyzete és alakja alapján. Egy fogtöredék szintén halgyíkoktól származhat, egy bordatöredékről pedig csupán annyi állapítható meg, hogy valamilyen tengeri hüllőé lehetett. A csigolyák legalább két, körülbelül 3,3 milletve 4,5 mtesthosszúságú egyedtől származhatnak, míg a fogtöredék egy akár ennél is nagyobb példánytól. A Cymbospondylidae család tagjai világszerte elterjedtek voltak az anisusiban és a ladinban, maradványaik Nevadától (USA) a Spitzbergákon át, az alpi területeken keresztül egészen Kínáig előkerültek. Ezek a viszonylag nagy (akár 8–9 méteresre is megnövő) Ichthyosauriák a legtöbb szerző szerint pelágikus csúcsragadozók voltak melyek ritkán tévedtek a partok közelébe, ugyanakkor mások felvetése szerint ezek a még kevésbé delfinszerű primitívebb formák lesből támadó ragadozók voltak, így jobban kötődtek a sekélytengeri környezethez. Bármelyiket is fogadjuk el, előfordulásuk a Balaton-felvidéki tengeralatti hátságok környékén egyáltalán nem meglepő ezek alapján, viszont a család első hazai előfordulását jelentik.
A középső-anisusi platformokon települő legidősebb medence fáciesű üledékek biosztratigráfiai vizsgálata szerint a Barnagi-platform megfulladása már a pelsoi korszak soránbekövetkezett (Balatonicus Zóna). A Tagyoni- és a Kádártai-platform azonbanebben az időben még aktívan épült, megfulladásuk csak később, az illyr közepén történt (Trinodosus Zóna, Camunum szubzóna).

Kőolaj- és földgáz-előfordulásaink és sajátosságaik

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

Ebben a tanulmányban a szerző történelmi áttekintést ad a szénhidrogén-kutatásról a második világháború előtti és utáni időszakokban. Vizsgálja a földtani vagyon eloszlását a számbavételi egységek, a mélység és a tárolókőzet kora szerint. Összefoglalja az olajok és gázok jellemző tulajdonságait. Számba veszi az olaj- és gázmezők bizonyított és lehetséges anyakőzeteit. Tárgyalja a migráció mechanizmusait és útvonalait. Végül potenciális jövőbeni kutatási objektumokat javasol a szénhidrogén-kutatás számára.

A Battonya–Pusztaföldvári-hát térségének nagy entalpiájú geotermikus energia vagyona (II. rész): kútpárral történő hasznosítás UNFC-2009 kód szerinti osztályozása

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

Tanulmányunk első részében (Kun et al. 2022) bemutattuk a Battonya–Pusztaföldvári-hát repedezett preneogén-prekainozoos aljzatának földtani, hidrogeológiai adottságait és a geotermikus energia hasznosítását célzó hidrodinamikai és hőtranszport modelljét. Jelen tanulmányban, az említett félszintetikus, ekviporózus modell segítségével, kiszámítottuk az egy kútpárral (doublet) kitermelhető hő mennyiségét több forgatókönyv szerint, a technológiai korlátokat szemelőt tartva. A számítások során az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Tanácsa által kidolgozott UNFC-2009 kód nevű osztályozási keretrendszert alkalmaztuk (UNECE 2016a).

Az adatokban rejlő bizonytalanságot Monte Carlo szimulációval vettük figyelembe, majd az így létrejött paraméter-tartományokból fuzzy számokat képezve alkottuk meg a modellek bemenő adatait. Ezt követően a FEFLOW® véges elemes modellező szoftverrel kapott kitermelhető geotermikus készlet adatokat összevetettük a statikus módon számolt értékekkel. A két számítás között fél nagyságrend eltérést kaptunk a modellezett értékek javára, mely véleményünk szerint jobban tükrözi a várható értékeket, mint a statikus készletszámítás eredménye. A Battonya–Pusztaföldvári-hát jelen tanulmányban feltételezett projektjének UNFC-2009 kód szerinti geotermikus készlet osztálya: E3.2, F3.3 és G4.

A vizsgálatsorozat alapján megállapítottuk, hogy egy lehatárolt térfogatú, közel zártnak tekinthető rezervoár optimálisan elhelyezett termelő-visszasajtoló kútpárok esetén is hamar kimerülhet (akár 20–30 év alatt), ha nem tud rácsatlakozni egy nagyobb, folyamatos hőszállítást biztosító rendszerre, mint amilyenek a neotektonikai mozgásokkal felnyíló, mélységi vetőrendszerek.

Vizsgálatunknak nem volt része a geotermikus fluidum összetételéből adódó kihívások számbavétele, valamint a szűrőberendezés és a kútkörnyezet időben változó folyamatainak elemzése (geokémiai, szerkezeti stb.), de tudatában vagyunk, hogy ezek mind kritikus tényezők lehetnek egy nagy entalpiájú geotermikus kútpár fenntartható üzemeltetésekor.

Úgy véljük, tanulmányunk hasznosan járul hozzá a geotermikus kutatás és energiahasznosítás valós kockázatainak számszerű jellemzéséhez, segítve a projektek gazdasági szempontú tervezését is.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/10/06 - 02:42

Események, rendezvények:

  • Beszámoló a 11. Nemzetközi Jura Kongresszusról

Könyvismertetés:

  • Főzy István. (ed.): Fauna, biostratigraphy, facies and paleotectonic evolution of the Late Jurassic–Early Cretaceous formations in the Bakony Mountains (Transdanubian Range, Hungary)

(folytatás a PDF-ben)

A Magyarhoni Földtani Társulat 2021. évi rendezvényei

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/09 - 11:52
  • Központi rendezvények
  • Alföldi Területi Szervezet
  • Budapesti Területi Szervezet – Általános Földtani Szakosztály
  • Alföldi Területi Szervezet
  • Dél-Dunántúli Területi Szervezet
  • Észak-Magyarországi Területi Szervezet
  • Online kurzusok
  • Agyagásványtani Szakosztály és Ásványtani-Geokémiai
    Szakosztály
  • Geomatematikai és Számítástechnikai Szakosztály
  • Nyersanyagföldtani Szakosztály
  • Oktatási és Közművelődési szakosztály
  • ProGEO Földtudományi Természetvédelmi Szakosztály

(részletek a PDF-ben)

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/09 - 11:47

Események, rendezvények

  • Beszámoló a GeoMATES ‘22 – Geomatematikai Ankét 2022 rendezvényről
  • Beszámoló a a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani–Rétegtani szakosztályának 25.vándorgyűléséről

Személyi hírek

  • Tagtársaink a Miskolci Egyetem idei aranyoklevelesei között
  • Gyászhír: Kiss Klára, Bihari Dániel

Könyvismertetés

  • Főzy István: Ablak a múltra

(részletek a PDF-ben)

Előszó a Hantken Miksa 200 előadóülés cikkgyűjteményéhez

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/09 - 09:50

200 éve született a magyarországi földtani kutatás egyik legmeghatározóbb alakja, a paleontológus Hantken Miksa. Mind a Földtani Intézet, mind az Őslénytani Tanszék életében mérföldkő volt az ő munkássága az első igazgató, az első tanszékvezető személyében. Hantken Miksa kimagasló tudományos tevékenysége, valamint annak máig tartó hatása azóta is inspirálja a hazai földtani, azon belül az őslénytani kutatásokat. Neki állított emléket a Magyarhoni Földtani Társulat 2021. szeptember 22-én tartott, Hantken Miksa 200: A magyar őslénytani kutatások legújabb eredményei népszerű köntösben című előadóülése, amelyen a 15 előadás témái között szerepeltek Hantken Miksa életéhez és munkásságához szorosan kapcsolódó előadások, valamint számos olyan szakmai összefoglaló is, amely szellemében és előremutató mivoltában kötődött a hantkeni örökséghez. A szervezésben a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályán kívül részt vett a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Hantken Alapítvány is. A Földtani Közlöny jelen kötete a szakmai nap hat előadásából készült cikkeket tartalmazza. (folytatás a PDF-ben)

A Magyarhoni Földtani Társulat 2021. évi tevékenysége

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/09 - 09:45

A 173 éves Magyarhoni Földtani Társulat 2021. évi 171. Tisztújító Közgyűlésén megválasztott új Elnöksége személyi összetételében részben kicserélődött. Elnökké választották M. Tóth Tivadart, akinek személyével vidéki szervezeteink régi álma vált valóra: a társulat elnöke nem budapesti, hanem vidéki, nevezetesen szegedi illetőségű lett. Piros Olgát új elnökségi tagként első társelnökké választották Geiger János, Haas János és Zajzon Norbert régi-új társelnökök mellett.

A főtitkári posztot továbbra is Babinszki Edit tölti be, mint ahogy titkárunk is Kovácsné KIS Viktória maradt. Az új Elnökség tagjai az elnöki köszöntőben részletezett fő célkitűzésekkel láttak munkához. A társulatnak és szakosztályainak, területi szervezeteinek tevékenysége még mindig jórészt a világon végigsöprő Covid19 nevű koronavírus-betegség árnyékában zajlott. A programoknak csak töredéke volt megrendezhető személyes jelenléttel, viszont egyre több online esemény zajlott. Ez utóbbiaknak köszönhetően még inkább összezsugorodott a világ, mivel ezen eseményekre a Föld bármely pontjáról be lehet jelentkezni, így külföldön élő tagtársaink és érdeklődők is tudnak csatlakozni szakmai és ismeretterjesztő programjainkhoz. (folytatás a PDF-ben)

Elnöki megnyitó

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/09 - 09:39

A 2021-ben megválasztott új elnökségnek az idei az első közgyűlése, amin a Magyarhoni Földtani Társulat tagságával módunk van megosztani mindazokat az elképzeléseket, víziókat, melyek mentén a következő ciklusban a társulatot vezetni tervezzük. Az alábbiakban röviden ezeket az elveket mutatom be, majd vázlatosan szólok az előttünk álló legfontosabb programokról, rendezvényekről, feladatokról is. (folytatás a PDF-ben)

A köztünk élő Hantken

A Földtani Közlöny friss közleményei - Mon, 2022/08/08 - 14:59

A tanulmány a magyarországi őslénytani tevékenység támogatására létrehozott, és 2005 óta működő Hantken Miksa Közhasznú Alapítványt kívánja bemutatni. Célja a névadóról való méltó megemlékezés mellett az, hogy tevékenységét – a lehetséges jövőbeni támogatók és támogatottak számának növelése érdekében – a korábbinál szélesebb körben ismertté tegye. Az alapítás óta eltelt időben, illetve még inkább a jelen visszatekintést megalapozó kutatás során számos korábban nem publikált, Hantkennel kapcsolatos adat került napvilágra. Ennek eredményeként összeállítóttuk a Hantkenről készült fényképek és művészeti alkotások listáját, és több esetben lehetőség nyílt ezek keletkezési körülményeinek tisztázására is.

Pannóniai klinotémák időrétegtana

A Földtani Közlöny friss közleményei - Mon, 2022/08/08 - 14:29

Magyarországon a kronosztratigráfia tudománya az 1980-as és 1990-es évek során szembesült azzal a jelenséggel, hogy klinotémákkal kitöltött medencékben, mint amilyen a Pannon-tó medre is volt, Steno települési törvényei nem, vagy csak nagyon korlátozott értelemben érvényesek. A pannóniai emeletet nem eredetileg vízszintes, hanem dőlő, több száz méter vertikális kiterjedésű, klinoform geometriájú időrétegtani felületek tagolják. Szeizmikus értelmezéssel ezek a klinoformok leképezhetőek, kronosztratigráfiai korrelációjuk az endemikus élővilágra alapozott biokronológiai markerekkel valósítható meg, datálásuk pedig radiometrikus kormérésekkel és mágnesrétegtani értelmezéssel. A pannóniai klinotémákra kidolgozott időrétegtan modellként szolgálhat más nem-tengeri medencék kronosztratigráfiai tagolására a Paratethys-régióban és azon túl is.

Müller Pál badeni Decapoda-gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumban

A Földtani Közlöny friss közleményei - Mon, 2022/08/08 - 14:21

A Középső-Paratethys üledékei elterjedtek Magyarországon, leggyakrabban a badeni (15,97–12,6 millió évvel ezelőtti) üledékekkel találkozhatunk. Az akkori sekélytengeri környezetek nagyon változatos élővilágnak nyújtottak otthont, köztük a tízlábú rákoknak, melyek maradványai gyakran megtalálhatók a badeni rétegeket feltáró lelőhelyeken. Magyarország régóta fontos szerepet játszik a kainozoós Decapoda kutatásban, elsősorban Lőrenthey Imre és Müller Pál gyűjteményének és kutatásának köszönhetően. Müller Pál rendkívül gazdag Decapoda gyűjteménye a 2015-ben bekövetkezett halála után akaratának megfelelően a Magyar Természettudományi Múzeumba került. Anyagának legjelentősebb részét a magyarországi badeni rétegekből gyűjtötte, és a példányok nagyrészt Budapestről, vagy Budapest környékéről származnak (Tétényi-fennsík, Diósd, Biatorbágy, Budafok, Rákos, Keresztúri út, Örs vezér tere, Kerepesi út, Gyakorló út, Thököly út, Mező Imre út = Fiumei út, Telepy utca). A Visegrádhegységből (Visegrád), a Börzsönyből (Nagymaros Törökmező, Zebegény, és Szob), és a Cserhátból (Mátraverebély, Szentkút és Sámsonháza) származó anyagok szintén jelentősek. A dunántúli badeni lelőhelyekről (Nyírád, Balatonakali-40, Kishajmás, Fertőrákos-21) viszont eddig nagyon kevés tízlábú rák maradványa került elő. Az eddigi vizsgálatok alapján csaknem száz Decapoda fajt lehetett elkülöníteni a magyarországi badeniben, a Gebiidea (1 faj), Axiidea (9 faj), Anomura (20 faj), és Brachyura (69 faj) alrendek képviselőiből. A fajok mindegyikét részletesen feldolgoztuk a közelmúltban megjelent monográfiában, revideált leírásokkal, elterjedési adatokkal, valamint fényképes ábrázolásokkal, különös tekintettel a típuspéldányokra. A 99 Decapodafaj rendszertani áttekintése mellett részletesen ismertettük azokat a magyarországi lelőhelyeket, ahol badeni tízlábú rák maradványok kerültek elő. A rendszertani leírások mellett határozókulcsot készítettünk valamennyi előkerült fajhoz (különkülön a carapax és az olló maradványokra). A taxonómiai vizsgálatok során az eddigitől eltérő genushoz soroltunk tíz fajt (új kombinációk), és számos faj esetében megállapítottuk, hogy azok megegyeznek korábban leírt fajokkal (szinonímák).

Hantken Miksa és a magyarországi jura ammonitesz-kutatások kezdetei

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/02 - 12:51

Hantken Miksa pályája elején az ammoniteszekről kora geológusainak átlagos ismereteivel bírt. Elsőként gyűjtött bakonyi jura ammoniteszeit még Bécsbe vitte meghatározásra. Terepi munkálkodásai során – elemi mikropaleontológiai érdeklődése mellett – egyre jobban kezdték érdekelni az ammoniteszek, amit gyűjtései jeleznek. Tekintélyes ammonitesz-anyagot halmozott fel a Gerecséből, a Bakonyból, de távolabbi lelőhelyekről, például Villányból és az al-dunai Swinitzáról, de külföldről is. Bár ammoniteszekről csupán egyetlen rövid dolgozata jelent meg, ez azonban tartalmazza azt a felismerést, hogy a bakonycsernyei ammoniteszek tekintélyes része a Mediterrán jura területén az akkor alig ismert aaleni – kora bajóci faunát képviseli. Nekilátott az anyag feldolgozásának. Huszonöt kőnyomatos táblát készíttetett, az ammoniteszek egy részéről jegyzeteket, leírásokat, összehasonlításokat írt, új fajokat nevezett el. Sajnos a munkát egyetemi elfoglaltságai, majd hirtelen halála miatt nem fejezhette be. Gazdag gyűjteményei viszont alapját képezték a magyarországi jura ammoniteszekről írott három legfontosabb, a szakirodalom által is kiemelkedő jelentőségűnek tartott munkának: Prinz Gyula (1906) és Géczy Barnabás (1966-67) csernyei, és ifj. Lóczy Lajos (1915) villányi monográfiájának. Bakonycsernyei ammoniteszekről és mikrofauna elemekről a legutóbbi időkben is közzétett publikációk azt mutatják, hogy az Őslénytani Tanszéken elevenen él a tanszék alapítója teremtette hagyomány. 

Hantken Miksa hagyatéka

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/02 - 12:24

Hantken Miksa tárgyi hagyatéka, mely magába foglalja az általa gyűjtött ősmaradványokat és a hátra maradt munkáit is, egyben egy igen jelentős, máig ható szellemi hagyaték is. Sokrétű munkásságának fennmaradt emlékei a jelenkor kutatóinak is segítségül és útmutatásul szolgálnak munkájuk során. A Koch által 1894-ben összeállított, eddig legteljesebb Hantken bibliográfiát pontosítottuk és 22 munkával egészítettük ki. Közreadjuk Hantken által leírt és a róla elnevezett taxonok listáját.

Hantken Miksa, a Földtani Intézet igazgatója

A Földtani Közlöny friss közleményei - Tue, 2022/08/02 - 12:12

A Magyar Királyi Földtani Intézet alapítása (1869) mérföldkő az ország földtani felépítésének szervezett kutatása terén. Első igazgatója, Hantken Miksa, minden kezdeti nehézség ellenére eredményesen kapcsolta össze az intézet gyakorlati és tudományos céljait. Vezetése alatt az intézet lefektette az ország földtani felépítésének tudományos alapjait. Elindította a Földtani Intézet csaknem másfél évszázadot átívelő kiadványainak sorozatát, és nemzetközi téren is elismerést szerzett az intézet tevékenységének.

In memoriam Dr. Császár Géza

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/04/21 - 05:01

2021 december 15-én, életének 79. évében elhunyt Császár Géza geológus. Búcsúznak tőle a Földtani Intézetben egykor vele dolgozó kollégái, pályatársai, tanítványai és barátai. Gyászolja őt a Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek főtitkára, társelnöke és tiszteleti tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya mint az MTA doktorát, a Földtani Tudományos Bizottság egykori titkárát, majd elnökét, és a Magyar Rétegtani Bizottság elnökét. Gyászolja az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol a Regionális Földtani Tanszék vezetője és egyetemi magántanárként hosszú időn át oktatója volt.
(folytatás a PDF-ben)

Monospecific mass occurrence of a new species of the Early Jurassic genus Arzonellina (Brachiopoda) at Fenyveskút (Bakony Mountains, Hungary)

A Földtani Közlöny friss közleményei - Thu, 2022/04/21 - 05:01

A rendkívül gazdag jura brachiopoda faunáiról nevezetes Fenyveskút lelőhelyről egy különös, a lelőhelyről korábban nem ismert kifejlődésű brachiopoda lumasellát (kokvinát) tartalmazó mészkőtömb került elő. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a mészkőtömb a korábban Svájcból leírt kingenoid Arzonellina Sulser, 2005 genus példányainak tömeges, monospecifikus felhalmozódását tartalmazza. A részletes külső és belső morfológiai (sorozatcsiszolásos) vizsgálatok alapján a példányok az Arzonellina bogicae n. sp. új fajhoz sorolhatóak. Az új faj részletes leírása és illusztrálása ebben a dolgozatban jelenik meg. A brachiopoda kokvina kora – közvetett bizonítékok alapján – sinemurinak tekinthető. A tömeges brachiopodát tartalmazó mészkő pátitos jellege nagyon hasonlít a fenyveskúti lelőhelyen gyakori Hierlatzi Mészkőéhez. Az Arzonellina genus korábban dokumentált előfordulásai Svájcban és Montenegroban szintén sinemuri korúak. Annak érdekében, hogy az Arzonellina kokvinát tartalmazó tömb üledékes történetét megismerhessük, a fenyveskúti jura megabreccsa újraértékelését is indokolt volt elvégezni. A dolgozat ismerteti a megabreccsa tömbjeinek és mátrixának ősmaradvány-tartalmát és kőzetjellegeit, amit vékonycsiszolatos fényképfelvételek segítségével is illusztrál. A már a korai diagenezis során (a sinemuriban) cementált brachiopoda kokvinában egy több centiméteres kiterjedésű nyílt üreg maradt, amit később a jura során beszivárgó mikrites üledék töltött ki. A Bositra tartalmú mikrites kitöltő anyag azt bizonyítja, hogy az eredetileg bizonyára hasadékkitöltő brachiopoda kokvina egy tömbje a bajociban lett a megabreccsa egyik komponense. A brachiopodák monospecifikus, tömeges előfordulása sok esetben metán-tartalmú tengeralatti forrásokhoz kapcsolódik. A fenyveskúti anyagon végzett stabil izotópos vizsgálatok nem mutattak anomális szén-izotópos értékeket.

Pages