AZUTÁN

Biztos, hogy velem vagy nélkülem, de lesz azután, amikor a vírusveszély elvonult.

Miután lesz az azután? Talán meg sem érem. A korom és egészégi állapotom miatt egyaránt a fokozott kockázati csoportba tartozom. Versenyt futunk az idővel. De biztos, hogy velem vagy nélkülem, lesz azután, amikor a vírusveszély elvonult.

Azután a nulláról kell majd felállni. Szükség lesz majd a nemzeti hasizomra, izmos combokra, akaratra és észre. S ha országos méretekben gondolkodunk, szükség lesz a természeti erőforrásaink okos bevetésére.

De ne vágjunk a dolgok elébe. Évek óta próbáljuk eljuttatni arra avatott fülekbe azt a józan ész termékének képzelt gondolatot,  hogy a hazai természeti erőforrásaink, s ezek között is az ásványkincseink adott esetben az életet jelentik. Ha jó állapotban vannak,  hatékonyan segíthetnek majd a kilábalásban, de ha a jelenlegi szinten maradnak, csak adminisztratív nyűgöt jelentenek az adófizetőknek. Mondtuk ezt évek óta, kezdve 1990-ben Horváth miniszter úrtól (IPM) a Németh kormányból, folytatva államtitkárokon és minisztereken keresztül 2019-ig. Beláttuk, hogy sajnos el kell menni a gazdasággal a falig, hogy a fenti üzenet átjuthasson a döntéshozókhoz.

Nos, nem a gazdaság ment el a falig, hanem a fal rohant szembe, agresszív biológiai cunamiként ledöntve mindent, amit addig a modern világ nélkülözhetetlen és alanyi jogon jussolt szolgáltatásaként símán megkaptunk. A határok lezárva, a boltok leálltak, brit legénybúcsúsok otthon maradtak, a kórházak csúcsra járnak. A jelenlegi helyzet kristálytisztán megmutatta, hogy lehetnek nekünk jó kereskedelmi kapcsolataink, lekötött szerződéseink, fizetőképes nemzetgazdaságunk, wellness szállodáink, ha nincs okosan felhasznált természeti erőforrás vagyonunk. Egy krízishelyzet az importot elérhetetlen messzeségbe löki, a szállításokat megakasztja, a munkaerőt kiszippantja a termelésből, a különféle egyéb országok termelés leállásairól, határzárairól nem is szólva.

Az újrainduláskor mindenki a maga országára figyel, s arra kell majd támaszkodnunk elsősorban ami határainkon belül elérhető.

Milyen vetülete van ennek a természeti erőforrásainkkal való gazdálkodás terén? Hála istennek, s a  maradvány józan észnek, hazai energia termelésünk az importtal együtt a bénult ország kiszolgálására  képes. Ma minden ettől is függ, a bolti pénztárgéptől a kórházi lélegeztetőig és internetes távmunkáig. Nem lehet öt perc kiesés, mert annak súlyos következményeit most mindenki beláthatja, akár a saját bőrén. Remélem, hogy a rendszer és hálózatok kiállják ezt a krízispróbát, és az energia ellátás megmarad.

A tegnapi stratégiákat a holnap érdekében ezen a területen is át kell írni a korábbi szépkötésű jól hangzó irományokat a szelektívbe továbbítani. Karbonsemleges fotovoltaikus napenergia termelés kínai napelemekkel, kínai ritkaföld felhasználásával? Vagy atomenergia orosz fütőelemekkel, s hazai hulladéktárolással igen nagy beruházási költségekkel? Vagy vissza a hagyományos  lignit felhasználáshoz korszerűsített, felújított hőerőműi elektromosság termeléssel, széndioxid befogással és tárolással? Valószinűeg ezekre az opciókra mind szükség lesz, mert az újrainduló világban 140 ország fog egyszerre versenyezni  az energiapiacon. Több félreismert, alábecsült, megvizsgálatlan hazai uránérc lelőhelyünk,  alternatív energia hordozónk is van, szénhezkötött metán, palagáz, alginit formájában, embrionális fejlesztési szinten, újraértékelésre várva.

Ugyanez a helyzet a fémes és nem-fémes nyersanyagokkal és alapanyagokkal. A leállás végigsöpör most a glóbuszon, és bezárnak a bányák is.  Ez a világtörténelemben példátlan. Az újraindulás pedig ostorcsapás szerű lesz, aki előbb tud indulni, korábban ér a célhoz. Annyi bizonyos, hogy az első időkben nem a fürdők  és a borturizmus lesz a gazdaság húzóágazata. Új erőforrások kellenek, vagy felújított régiek. Arra támaszkodjunk most, ami a határainkon belül van, s már  most takarítsunk el az útból már most mindenféle mondvacsinált jogi és engedélyeztetési akadályt, hogy a rajtot mínél simábban vehesse a gazdaság.  Valószinűleg az alapanyag termelés újraindulásánál is az erősorrend dönt majd, az erősebb nemzetközi vállalatok, vagy nagyobb országok felhasználói

A Lahóca aranyérc 3D modellje a fúrásos kutatásokat követően, 1997

olcsóbban és gyorsabban kapják meg rendelésüket. A hazai ásványvagyonok jelenlegi állapota alapján csodák nem várhatók, de egy következő krízis helyzetben  már hatásos lehet az általuk kiépíthető védelem. S itt sok minden szóbajöhet, elsősorban a high-tech  ágazatok Európa szerte igényelt stratégiai anyagai, de a recski színesfém előfordulás, és számos egyéb elfelejtett lelőhely is. Ezek egy része újraindítható, modernizálható, besegíthet a fellendülésbe. A mellékelt szelvényen a recski Lahóca megkutatott nemesfém érctestjét látjuk, alig a felszín alatt, 800 milliárd forint  földalatti nyersanyxag értékkel.

Ugyanez az átgondolási kényszer érvényes a munkaerőre. Hiába van lelőhelyünk, ha nincs üzemeltető munkaerő. Hiába van üzemeltető munkaerő, ha nincs szakképzett vezető, vagy gyenge a képzésük, mert gyenge az oktató gáérda.  Hiába van szakképzett vezető, ha az engedélyeztetési helyeken tapasztalatlan frissen végzettek bújják a foltozott kacskaringós jogszabály dzsungelt. És hiába van minden a felsoroltak közül, ha a törvényhozókat mindig az aznapi ötletek, gondolattörmelékek vezérlik. Mindezeknek egy rendszerbe kell szilárdulnia, hogy a beindítás viszonylag hibamentes lehessen.

Amíg nem volt krízis helyzet, a fejlődésünk  biztosítására számos megoldás lehetséges volt. Mára ezek száma leszűkült, s valószinűleg jelentős segítség lenne ebben az ásványi nyersanyag termelésünkből származó hozzáadott érték. Az összpontosító gondolkodás megkezdése ezen még most sem késő.

Földessy János