A Földtani Közlöny friss közleményei

Subscribe to A Földtani Közlöny friss közleményei feed

A Földtani Közlöny — a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) hivatalos tudományos szakfolyóirata  — 1871 óta jelenik meg, jelenleg évente négy füzetben, magyar és angol nyelven. Célja a Kárpát-Pannon térség földtani felépítésével foglalkozó, eredeti, új tudományos eredmények megjelentetése.  A tanulmányokat független szakértők bírálják el. A folyóirat ezenkívül  a Társulattal és szakmai életünkkel kapcsolatos információkat is közöl. A folyóirat 2017-től nyílt hozzáférésű (OA). A kiadványt az MTMT, a CrossRef, Scopus indexeli, az MTA REAL és az OSZK EPA archiválja.

Updated: 3 hours 56 min ago

Középső miocén Conoidea (Neogastropoda) fauna Letkésről, II. rész (Borsoniidae, Cochlespiridae, Clavatulidae, Turridae, Fusiturridae)

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Tanulmányunk Letkés (Börzsöny hegység) középső miocén gastropoda-faunájának ismeretéhez járul hozzá öt Conoidea-család (Borsoniidae, Cochlespiridae, Clavatulidae, Turridae, Fusiturridae) 41 fajának leírásával és ábrázolásával. A közismert lelőhely agyagos, homokos üledékei a Lajtai Mészkő Formáció alsó badeni Pécsszabolcsi Tagozatát képviselik, és – ma már kijelenthető – Magyarország leggazdagabb badeni tengeri molluszkaanyagát tartalmazzák. A jelen tanulmányban vizsgált Conoidea-fauna néhány nagyon ritka faj [pl. Cochlespira serrata (Bellardi), Clavatula sidoniae (Hoernes & Auinger) stb.] újabb előfordulásának igazolása mellett a tudományra nézve öt új faj bevezetését is lehetővé tette: Clavatula hirmetzli n. sp., Clavatula santhai n. sp., Clavatula szekelyhidiae n. sp., Perrona harzhauseri n. sp., Perrona nemethi n. sp. A kutatás során a vonatkozó korábbi magyarországi szakirodalom revízióját is elvégeztük. A Magyar Természettudományi Múzeum miocén gastropoda-gyűjteményének vizsgálata alapján szükségesnek látszik a Pannon-medencéből leírt Conoidea-fajok közül három taxonómiai revíziója: a Clavatula nogradensis Csepreghy-Meznerics, 1953 a Clavatula granulatocincta (Münster in Goldfuss, 1841) junior szinonimája, a Clavatula (Surcula) krenneri Csepreghy-Meznerics, 1953 a Fusiturris emiliae (Hoernes & Auinger, 1891) junior szinonimája és a Clavatula (Surcula) nodosa borsodensis Csepreghy-Meznerics, 1969 a Clavatula orientoromana Báldi, 1960 junior szinonimája. Új kombinációk: Acamptogenotia praecedens (Bellardi, 1877) nov. comb., Perrona letkesensis (Csepreghy-Meznerics, 1953) nov. comb., Fusiturris emiliae (Hoernes & Auinger, 1891) nov. comb., Fusiturris intermedia (Bronn, 1831) nov. comb., Fusiturris reevei (Bellardi, 1847) nov. comb.

Badeni (középső miocén) folyóvízi őskörnyezet a Palócföldön: vulkáni-üledékes rétegsorok a Páris-patak völgyéből

Thu, 2021/06/17 - 04:17

A késő badeniben képződött andezit piroklaszt sorozatba két szintben is konglomerátumból, homokkőből és agyagkövekből álló vulkanoklasztos rétegsor települ a Páris-patak völgyében és a környező völgyekben Nógrádszakáltól északra, a magyar-szlovák határ közelében. A vizsgált képződmények a Közép Szlovákiai Neogén Vulkáni Mező peremén rakódtak le. Az vulkanoklasztos üledékek szállítási mechizmusa és képződési környezete pontos meghatározása érdekében terepi szedimentológiai elemzéseket végeztünk, ennek során megfigyeltük az vulkanoklasztos rétegek fácieseit, többek közt oldalirányú és függőleges szemcseméretváltozásokat, üledékszerkezeteket, szöveti és összetételbeli változásokat, valamit a fáciesegyüttesek geometriáját és összefogazódásait. A kovásan cementált vulkanoklasztos rétegek szemcséi uralkodóan andezitek, kb. 5 % klasztot tűzkő, kvarcit, gránit, csillámpala, gneissz, tufa (lapillikő) és szenesedett fadarabok alkotnak. A szemcseméret a nagyobb hömpölyöktől a durva kavicson, a nagy- és középszemű homokon át az agyagos kőzetlisztig terjed. A durvaszemcsés fáciesegyüttesbe vastag, durván rétegzett, táblás geometriájú vagy néhány méter széles lencse alakú, főleg szemcsevázú konglomerátumok tartoznak, melyek talpa erózív, s melyben a szemcsék középső (b) tengelye szerinti zsindelyesség gyakori. Ugyancsak előfordulnak az előzőekkel váltakozó kavicsból felépülő táblás keresztrétegzettségű kötegek is. A finomszemcsés fáciesegyüttest keresztrétegzett kavicsos homokkő és tufitos agyagos aleurolit lencsék alkotják. E mellett ritkábban, de a homokban előfordulnak sík- és keresztlemezesség, vízkiszökési szerkezetek is. Mindkét együttesben találunk feltépett agyagklasztokat, melyek legnagyobb átmerője az 1 métert is eléri, jelezve, hogy a rétegsorban legalább ilyen vastag pélit rétegek, felhagyott mederkitöltések is lehettek az üledékképződéssel egyidőben. A fáciesegyüttesek több helyen és rétegtani szintben éles eróziós talpú, 0,5-4 m vastag, felfele csökkenő szemcseméretű sorozatokat alkotnak. Ezek sekély, folyásirányban és kissé oldalirányban épülő hosszanti zátonyokkal feltöltött mederkitöltések, kiterjedt lapos kavics takarók és zátonyok üledékei, melyek mozgása áradások legnagyobb sebességű szakaszaihoz köthető. A szemcsék zsindelyessége, a keresztrétegzések dőlésiránya és a kövült fatörzsek irányítottsága jelzi az egykori szállítási irányokat. Az üledék görgetett fenékhordalékként szállítódott ~D, a felső szintben ~NY felé. Időnként törmelékfolyások is megjelentek. A medrekben mozgó, kisebb keresztrétegzett homok testek a kis/közepes vízhozamú időszakokban jöttek létre. A szemcseméret változékonysága a vízhozamok gyakori ingadozására utal, a növényi és egyéb gerinces maradványokat is figyelembe véve egy alapvetően nedves éghajlatú időszakban. A területen 4-5 méter mély, közepes méretű, kis kanyargósságú medrek rekonstruálhatóak, melyek a Lsyec paleovulkán DK-i peremterületén egy kavicsos fonatos folyó üledékes rendszerét alkották. A benne felhalmozódó vulkanoklasztos üledék a kitörések közötti nyugalmi időszakokban, leginkább csapadékos éghajlaton a korábban lerakódott piroklasztok átülepítéséből származhat.

Késő negyedidőszaki szeizmikus aktivitás nyomai futóhomokban, a Dunaszentgyörgy–Harta vetőzónában

Thu, 2021/06/17 - 04:17

A Paks II atomerőművi beruházás földtani kutatási programja keretében mélyített Pa-21-I és -II kutatóárokban olyan szerkezeteket észleltünk felső pleisztocén futóhomokban, amelyek kialakulása szeizmikus eseményekhez köthető. A feltárt szeizmotektonikus jelenségek két csoportba sorolhatók: képlékeny (laza üledékes) deformációk és törések. A képlékeny deformációs szerkezetek aszimmetrikus ferde vagy átbuktatott redőkként, valamint vízkiszökéses szerkezetként jelennek meg egy-egy rétegkötegben. A törések csapásuk, meredekségük, belső szerkezetük és elhelyezkedésük alapján a Dunaszentgyörgy–Hartai-vetőzóna aktivitásához kapcsolódnak, igazolva a szeizmikus mérések értelmezését.
A deformációk legalább 5-ös magnitúdójú földrengések eredményeként jöhettek létre. A földrengések késő pleisztocén – OSL mérések alapján ~20 ezer éves – rétegeket érintettek. A rétegsorban a dokumentált törések felharapózási szintjei és a képlékenyen deformált szintek alapján három szeizmikus esemény valószínűsíthető. A földrengés-visszatérési idő nagyságrendje ezerévesnek becsülhető. A törések közvetlen környezetében a homokrétegek néhány centiméteres, ritkábban deciméteres helyi deformációja figyelhető meg, illetve a törések mentén legfeljebb néhány cm-es dilatáció történhetett, de a törés két oldalán lévő homoktesteknek egymáshoz képest függőleges vagy vízszintes elvetése nem mutatható
ki. Ennek oka lehet, hogy az alaphegységben és az idősebb kainozoos kőzetekben még egyértelmű elmozdulást okozó vetőzóna deformációja a felszínközeli laza, konszolidálatlan üledékekben eloszlik. A dokumentált hasadékok legtöbbje valószínűleg nem a vetőágak közvetlen, felszínig hatoló folytatása, hanem közvetetten, a földrengéshullámok hatására kialakult tágulásos hasadék, illetve benyomulásos telér.

Anyakőzet-tulajdonságok és termikus átalakulások a Kösseni Formációban

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Az olaj-anyakőzet korrelációk eredményei szerint a Nagylengyelben felfedezett nehéz-olajat a  Kösseni Formáció generálta. A Rock-Eval adatok és a szerves kén-szén atomarányok alapján a Kösseni Formáció alsó része a Rezi-1 fúrásban magas szénhidrogén-potenciálú és a kénben dús, IIS típusú kerogén jelenlétét mutatja. Felhasználva a Bak-Nova árokban lévő Kösseni Formáció eltemetődési történetét és a IIS típusú kerogénnek megfelelő kinetikai konstansokat, a nehéz-olaj képződése a felsőkréta időszakban, 70°C hőmérsékleten ért véget. Az olaj ilyen korai képződése a kénben dús, IIS típusú kerogén jelenlétének köszönhető. A nehéz-olajnak a túlnyomás által létrehozott primer migrációja egybeesik a nehéz-olajban lévő aszfaltének bomlása kezdetével. A Kösseni Formáció felrepedése a pórusokban jelen lévő olaj térfogat-növekedése miatt előállt nyomásnövekedésnek köszönhető, ami az aszfaltén-bomlás következménye. A Kösseni Formáció kerogénjének termikus átalakulása gáz-képződéssel zárul a legalább 1.3 % vitrinitreflexiónak megfelelő magasabb termikus érettségi szinteken.

Az alföldi lignitek/barnaszenek biogén metán potenciálja – Rock-Eval adatokon alapuló becslés

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Az Alföldön több száz fúrás harántolta az akár 1 km vastagságot is elérő, számos lignit- és barnaszénréteget tartalmazó felső miocén / pliocén tavi összletet. A cikk a lignit- és barnaszénrétegekben keletkezett biogén metán mennyiségének becslésére szolgáló, archív Rock-Eval Oxigén Index adatokra alapozott módszert mutat be.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Események, rendezvények: 

  • Klímaválság–jövőkép–párbeszéd

Könyvismertetés:

  • GÁBRIS Gyula (szerk.): 150 éves Magyarország első egyetemi földrajz tanszéke
  • Matúš HYŽNÝ, Alfréd DULAI: Badenian Decapods of Hungary

(folytatás a PDF-ben)

A Magyarhoni Földtani Társulat 2020. évi rendezvényei

Thu, 2021/06/17 - 04:17
  • Központi rendezvények
  • Alföldi Területi Szervezet
  • Budapesti Területi Szervezet – Általános Földtani Szakosztály
  • Alföldi Területi Szervezet
  • Dél-Dunántúli Területi Szervezet
  • Észak-Magyarországi Területi Szervezet
  • Online kurzusok
  • Agyagásványtani Szakosztály és Ásványtani-Geokémiai
    Szakosztály
  • Geomatematikai és Számítástechnikai Szakosztály
  • Nyersanyagföldtani Szakosztály
  • Oktatási és Közművelődési szakosztály
  • ProGEO Földtudományi Természetvédelmi Szakosztály

Az Alföld metamorf aljzata: a köztes tömegtől a tarka mozaikig

Thu, 2021/04/01 - 04:18

A hozzáférhető fúrómaganyag mennyiségének növekedésével, valamint a kőzettani módszerek fejlődésével párhuzamosan az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltozott a modellünk az Alföld metamorf képződményekből álló medencealjzatáról. A korábbi egyveretű, statikus aljzat kép helyét egy nagyon eltérő metamorf fejlődéstörténetű egységekből álló, tarka mozaik vette át. Ez a kőzettani sokszínűség az 1960-as évekig feltételezett merev, „köztes tömeg” elképzeléssel szemben a variszkuszi orogenezis óta a szerkezeti mozgásokban aktív szerepet játszó metamorf litoszféra dinamikájának eredményeként alakulhatott ki. Dolgozatunkban nyolc aljzati mintaterületen mutatjuk be a felépítő fő metamorf képződményeket, azok evolúcióját, valamint térbeli kapcsolatrendszerüket. A vizsgált területek Jánoshalma, Kiskunhalas-Tázlár, Szank, Csólyospálos-Kömpöc, Szeghalom, Mezősas-Furta, Dorozsma és Algyő. A kőzetblokkok térbeli helyzetének rekonstrukciója során a részletes petrológiai elemzés mellett négy esetben lyukgeofizikai információt is integráltunk a modellekbe.

Az eredmények alapján az Alföld metamorf aljzatát a vizsgált területeken különböző szerkezeti mintázatok jellemzik. Kiskunhalason alsó szerkezeti helyzetű ortogneisz-domináns egység fölött széles, különböző kiindulási kőzettípusok deformációjával keletkezett milonitzóna, majd azt követően kis metamorf fokú fillit következik. Az eltérő fejlődésű egységeket elválasztó képlékeny nyírási zóna lapos szögű, közel északi dőlésű. A Szank, a Szeghalom, valamint a Mezősas-Furta területeket három, eltérő metamorf P-T (nyomás-hőmérséklet) fejlődést mutató egység építi fel, melyeket töréses deformációval jellemzett kataklázit zónák választanak el egymástól. Ezek a DNy-i dőlésű nyírási zónák feltételezhetően az alpi takarórendszer valamely egységéhez tartoznak. Szintén kréta korú feltolódásként értelmezzük a Dorozsma területen felismert aljzati blokkokat elválasztó széles kataklázit zónát. Itt, valamint a szomszédos Algyő területen ezt a felépítést felülírják a medence harmadidőszaki keletkezésével szinkron metamorf magkomplexum kialakulásához köthető szerkezetek. Mindezek komplex eredményeként jelenleg inkompatibilis metamorf fejlődésű egységek alkotják az Alföld déli részének metamorf aljzatát.

A különböző mintaterületeken azonosított szerkezeti mintázatok megfelelő alapot biztosítanak az Alföld metamorf aljzatának litosztratigráfiai újragondolása során is. Így az egyes, litológiailag önmagukban is rendkívül heterogén egységeket (komplexumokat) célszerű ezen mintázatok alapján definiálni és lehatárolni.

Ásványtani mozaikok a Kárpát–Pannon régióból 4.

Thu, 2021/04/01 - 04:18

Negyedik tanulmányunkban további mozaikszerű információkat közlünk a Kárpát-Pannon régió új ásványtani eredményeiből. Az adatokat országok és lelőhelyek szerint csoportosítottuk. Az egyes „mozaikdarabokban” az ásványok pontos leírására és — döntően XRPD, SEM-EDX és EMPA általi — meghatározására, illetve a paragenezis tömör bemutatására koncentráltunk. A tanulmányunkban szereplő ásványok olykor első említések az egész régióból vagy legalábbis az illető lelőhelyről.
Magyarországról a rudabányai ércesedésből freieslebenit és beaverit-(Cu), a parádfürdői ércesedésből planerit–aheylit–faustit–türkiz szilárd oldat vizsgálati adatait közöljük.
Romániából a rézbányai (Băiţa Bihor) ércesedésből konikalkit (magas Pb-tartalommal, konikalkit–duftit szilárd oldat) duftit és mottramit–duftit elegykristály, a vaskői (Ocna de Fier) ércesedésből pszeudomalachit álalak azurit után, illetve vauquelinit jelenlétét dokumentáltuk.
Szlovákiából a magloveci dioritprofirit kőfejtőből axinit-(Fe), a vehéci (Vechec) andezit-kőfejtőből bultfonteinit, míg a dobsinai (Dobšiná) polimetallikus ércesedésből botallackit jelenlétét igazoltuk.

Szenes anyagok maximális átalakulási hőmérsékletének meghatározása Raman-spektroszkópiai mérésekkel: standardizálás és esettanulmány az Aggtelek–Rudabányai-hegységből

Thu, 2021/04/01 - 04:18

A mély diagenetikus – kisfokú metamorf üledékes kőzetek csúcshőmérsékletének meghatározását illit (Küblerindex) és klorit „kristályossági”, valamint vitrinit reflexiós értékek alapján nagy bizonytalanság terheli. A hőmérséklet pontosabb meghatározására az elmúlt időszakban egyre elterjedtebbé vált a szenes anyag szemcsék mérésén alapuló Raman-spektroszkópia. Jelen munka célja, hogy a szenes anyag Raman-spektroszkópia (RSCM) egyik módszerének alapjairól, valamint hazai alkalmazási lehetőségeiről adjon részletes, magyar nyelvű összefoglalást. A bemutatott módszer alkalmazásához elengedhetetlen egy ismert metamorf csúcshőmérsékletű referencia kőzetsorozat elemzése, amely az ismeretlen minták metamorf csúcshőmérsékletének meghatározásához szükséges kalibrációs görbe alapjául szolgál. Ez a referencia kőzetsorozat teszi lehetővé az egyes laboratóriumokban született eredmények összehasonlíthatóságát is. Munkánkban ismertetjük az ELTE TTK KKIC Raman-laboratóriumában mért referencia kőzetsorozat eredményeit, valamint az ez alapján létrehozott kalibrációs görbét. A módszer alkalmazhatóságát az Aggtelek–Rudabányai-hegység Telekesoldali Formációjának példáján mutatjuk be. Az öt mintán (négy fúrás, egy felszíni) elvégzett mérések alapján az összletre meghatározott metamorf csúcshőmérséklet 273 ± 10 °C-nak adódott, amely adat jelentősen pontosabb a korábban rendelkezésre álló illit- és klorit kristályossági, valamint vitrinit reflexiós értékek alapján becsült metamorf csúcshőmérsékleti értékeknél. A módszer kitűnően kiegészíti, valamint részben helyettesítheti a szénhidrogén-, illetve szén geológiában alkalmazott vitrinit reflexió méréseket.

A szénhidrogének primer migrációja a törmelékes kőzetekben

Thu, 2021/04/01 - 04:18

A kisebb és nagyobb mélységben végbemenő primer migrációról közöl a szerző egy összefoglalást. A szénhidrogéneknek anyakőzeteikből történő kiszorulása minden szempontból (mennyiségileg és minőségileg egyaránt) nagyon jó anya kőzeteket igényel alacsony termikus érettség esetén, amikor a pelitek áteresztőképessége még mindig elég ahhoz, hogy a víz egy részének eltávozásával a hidrosztatikus nyomás fenn tudjon maradni. Nagyobb mélységben a pelitek túlnyomásossá válnak igen alacsony áteresztőképességük miatt, amely gátolja a pórusok fluidumainak kiszorulását. Ha a túlnyomás eléri a horizontális nyomást, a pelit megrepedezik, és lehetőséget ad a képződött szénhidrogének eltávozására. Ez a cikk két példát közöl: primer migráció középső miocén anyakőzetekből és az Endrődi Formációból. Feltételezhető, hogy a vékony középső miocén anyakőzetek a megfelelő mértékű túlnyomás létrejötte miatt repedtek meg, amikor a Zagyvai Formáció lerakódása zajlott. Ezt az eseményt követően a szénhidrogének vertikálisan migráltak a kisebb mélységben elhelyezkedő tárolóikba – létrehozva a Budafa és Lovászi mezőket. A vastag Endrődi Formáció jó anyakőzetnek bizonyult, de szénhidrogénjei nem képeztek felhalmozódásokat az Algyő szerkezeten a Makói-árok nyugati szegélyén az olaj-anyakőzet korreláció eredményei szerint. Feltételezhető, hogy az Endrődi Formáció megrepedése nem következett be a túlnyomás korai megjelenése és a zárórétegek miatt, amelyek a formáció tető és fekü részein jöttek létre.

Magyarország geotermikus viszonyainak áttekintése

Thu, 2021/04/01 - 04:18

Magyarország hőáramtérképét 2002-ben publikálták Európa Gotermikus Atlaszában és  Magyarország Geotermikus Adatbázisát 2005-ben frissítették utoljára. Azóta több geotermikus projekt is befejeződött, melyek keretében új hőmérsékletet mértek, vagy a kutatási területen korábban végzett mérések adatait szedték össze (TransEnergy (2010-13), Dráva Geotermikus projekt (2014), Paks-II (2016)), valamint az azóta mélyített kutatófúrásokban is mértek hőmérsékletet. Időszerűvé vált az adatbázis frissítése, és az adatok bemutatása hőáramtérkép, valamint hőmérséklettérképek formájában.

A hőáramot a kőzetek hővezetőképességének és a hőmérséklet-gradiensnek a szorzatával lehet kiszámolni Fourier első törvénye szerint. A kőzetek hővezetőképességét laboratóriumban fúrási magmintákon mérik. A hővezetőképességet és a fúrásokban mért hőmérsékleteket Magyarország Geotermikus Adatbázisában tároljuk.

2001 mélyfúrásban határoztuk meg a hőáramot a Bullard-plot módszer segítségével. A hőáram Magyarországon 30 mW/m2 és 120 mW/m2 között változik, az átlagos hőáram pedig 90 mW/m2. A maximális értékek az ország D-i részén találhatók, míg a minimális értékek a karsztvíz beszivárgási területeken fordulnak elő. Az üledékes részmedencékben (pl. Makói-árok), ahol a neogén és negyedidőszaki üledékek vastagsága meghaladja az 5-7 km-t, a hőáram a medencére jellemző átlag alatt van, mert az üledékek még nem tudtak átmelegedni. Ezekben az üledékekben van az ország legnagyobb geotermikus rezervoárja, melyet tömbház-fűtésre és üvegház-fűtésre hasznosítanak. A magas hőárammal jellemzett eltemetett aljzat kiemelkedések (120 mW/m2) potenciális helyek mesterséges geotermikus rezervoárok (EGS) kialakítására.

500 m-ben, 1 km-ben, 2 km-ben és 3 km-ben kiszámoltuk a hőmérsékletet és térképeken ábrázoltuk. A hőáramhoz hasonlóan a hőmérsékletet is nagyban befolyásolják a felszín alatti vízáramlások.

A geotermikus energia kutatása és hasznosítása Magyarországon az elmúlt 150 év tükrében

Thu, 2021/04/01 - 04:18

Jelen tanulmányban a 150 évvel ezelőtt Zsigmondy Vilmossal induló magyarországi geotermikus kutatások legfőbb eredményeit, illetve a hazai geotermikus szektor fejlődésének főbb lépéseit vázoljuk fel, megemlékezve a jeles elődökről. A tartalmi részt 4 időszakra osztottuk:

1.) A hőskor. A XIX.sz közepétől tart a rendszerváltásig. A leghosszabb időszakot fogja át, az első fúrásos hévízfeltárásoktól, a gyógy- és fürdő turizmus kiteljesedésén át a geotermikus energia mezőgazdasági hasznosításának elterjedésig. Az az időszak, amikor a földtudomány kiváló hazai szakemberi, a nemzetközi trendek előtt járva, lehetővé tették a geotermikus energia széleskörű hasznosítását, megalapozták a magyar geotermika nemzetközi elismerését. Ezt a felívelés korszakának tekintjük, ezért egyben tárgyaljuk.

2.) A közel múlt. A rendszerváltást követő kezdeti lépések, melyek főleg fürdő fejlesztéseket és a geotermikus energia távhő célú fejlesztését jelentették. Ezek közül is kiemelkedik hódmezővásárhelyi, miskolci és győri geotermikus távhőrendszer. A hódmezővásárhelyi rendszer a komplex kaszkád hasznosítással és a homokkőbe történő sikeres és fenntartható visszasajtolási technológia alkalmazásával volt úttörő, míg a két utóbbi, 50 MWth-ot meghaladó a beépített kapacitásával mutatott európai szinten is elismert példát. Ezen időszakban, a termálfürdő fejlesztéseknek és új fürdők nyitásának köszönhetően, a termálturizmus megduplázódott. Ez már a zenit korszaka, 2003-ban még Európai Geotermikus Kongresszust rendeztek Szegeden, de már nem Magyarország volt Európában a fejlődés motorja.

3.) A jelen projektek. Az éppen befejezett vagy még futó jelentősebb geotermikus projekteken keresztül bemutatjuk a geotermikus energia hasznosítás jelenlegi magyarországi állapotát. Európai Uniós csatlakozásunknak köszönhetően megnyílt a nemzetközi kutatási projekteben való részvétel lehetősége. Különösen a hazai egyetemek és kutatóhelyek – de civil szervezetek is – becsatlakozhattak az európai geotermikus kutatások főáramába. Az Európai Uniós források lehetővé tették a határon átnyúló kutatási projektek indítását, ennek köszönhetően a Kárpát-medence geotermikus viszonyait egységes szerkezetben, politikai határok nélkül lehet kutatni.

4.) A futó kutatások, jövőkép. Ismertetjük a hazai és a nemzetközi kutatásokhoz kapcsoló legújabb eredményeket és felvázoljuk a jövőbeni kutatási irányokat, lehetséges helyünket a nemzetközi geotermikus piacon. Bemutatjuk, hogy – alkalmas szakpolitikával, a geotermikus adottságaink ismeretében – milyen mértéket érhet el a geotermikus energia hasznosítása Magyarországon a közeli jövőben.

Az egyes időszakok határai nem élesek, inkább tematikusak, így egy adott időszakban olykor későbbi tanulmányt is megemlítünk. Tárgyalásuk során röviden utalunk a földtani, hidrogeológiai, geokémiai és geofizikai kapcsolódási pontokra, de ezeket részletesen nem tárgyaljuk, a Földtani Közlöny aktuális ünnepi és rákövetkező évjáratában erről önálló tanulmányokat olvashatnak.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Thu, 2021/04/01 - 04:18

Események, rendezvények: Beszámoló a VII. Ásványtani, kőzettani és geokémiai felsőoktatási műhelyek találkozójáról

Könyvismertetés: BABINSZKI Edit, †HORVÁTH Ferenc (szerk.): A Balaton kutatása Lóczy Lajos nyomdokán

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Tue, 2020/12/29 - 12:55

Események, rendezvények:

  • Beszámoló a 23. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésről
  • In memorian Lóczy Lajos, Balatonfüreden
  • Lóczy Lajos id. emlékezete a Magyar Tudomány Ünnepén

Indication of hydrocarbon migration in the Western Mecsek Mountains evidenced by fluid inclusion chemostratigraphy

Tue, 2020/12/29 - 12:48

Primary and secondary hydrocarbon-bearing fluid inclusion (HCFI) assemblages occur in the Middle Triassic Lapis Limestone in the Szuadó Valley of the Western Mecsek Mts. The primary HCFIs were trapped in saddle dolomite crystals, and the secondary HCFIs were enclosed in calcite neospar and fracture-filling calcite. Solid bitumen is also present along fractures. The volatile compounds liberated from fluid inclusions are characterized by non-hydrocarbon and hydrocarbon species. The fluorescent properties of HCFIs, the occurrence of the solid bitumen, as well as the composition of inclusion oils indicate the migration of light oils through the Lapis Limestone. Petrographic observations suggest a prolonged oil charge event, which resulted in HCFIs beeing trapped under evolving diagenetic conditions.

A jó, a rossz és a csúf? – avagy a szénhidrogén-kutatás múltja, jelene és jövője a Kárpát-medencében – Szemle

Tue, 2020/12/29 - 12:13

A magyarországi szénhidrogén-kutatás története immár több mint egy évszázados távlatot ölel fel. A kezdeti egyszerű eszközökkel, felszíni térképek alapján történő kutatásból mára – követve és alkalmazva a nemzetközi trendeket és technikákat – egy sok tudományágat felölelő, komplex iparággá nőtte ki magát a honi szénhidrogén-ipar is. A kutatási szempontból folyamatosan “érő” Pannon medencében időről-időre kerültek bevezetésre újabb kutatási technikák, történtek jelentős felfedezések, melyek jelzik a szakemberek folyamatos fejlődését és sikereit. Cikkünkben nem célunk minden kutatási eredményt vagy alkalmazott technológiai újítást kronológiai sorrendben bemutatni, azonban azokat, melyek megítélésünk szerint jelentősen hozzájárultak a kutatás mindenkori eredményességéhez, mint mérföldköveket szeretnénk ismertetni. Felsorolni is nehéz, hogy hány jelentős esemény történt e bő évszázad alatt, de minden korszaknak voltak, vannak, és várhatólag lesznek olyan nagy jelentőségű technológiai újításai és felfedezései, amelyek nélkül a további fejlődés nem, vagy sokkal rögösebb úton ment volna, mehet végbe. Elég csak az Eötvös-ingára, a 2D majd – jóval később – a 3D szeizmikus mérések rutinszerű alkalmazására, a számítógépek kutatásban való térhódítására, vagy a mai komplex geológiai modellekre gondolni, hogy a jelentősebb eredményeket, mint például a hajdúszoboszlói, nagylengyeli, algyői, vagy a közelmúltban felfedezett mezőket ne is említsük.

Múlt, jelen, jövő. Előbbi kettőről konkrét tudás, tényanyag áll rendelkezésre, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgokról kell beszélnünk. A jövő azonban nehéz kérdés. Jelentős kihívásokkal küszködik nemcsak a hazai, de a globális olajipar is. Egy érett szénhidrogén-medence kutatása nemcsak a komplex technológiai kihívást igénylő, többnyire éppen csak a gazdaságosság határán mozgó kisméretű reménybeli mezők miatt van nehéz helyzetben. A globalizáció miatt „rövidre zárt” ellátási láncok, a nagymértékű gazdasági függőség, az Európai Unió által választott energiapolitika összességében olyan méretű kihívást jelent, amellyel egyre nehezebb a kutatásban részt vevő cégeknek és szakembereknek megbirkózniuk. E kihívásokra is megpróbálunk néhány lehetséges kutatás-technikai megoldást felvázolni, amelyek közül némelyik talán tényleg elvezet oda, hogy a jövő mégse legyen olyan csúf.

Szemelvények az elmúlt két évtized ELTE-n végzett, medenceléptékű hidrogeológiai kutatásaiból

Tue, 2020/12/29 - 11:23

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének hidrogeológiai kutató és oktatócsoportja (Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra) tevékenységének középpontjában a felszínalatti vízáramlásoknak és kapcsolódó jelenségeknek a hidraulikus folytonosság alaptételére épülő medenceléptékű és rendszer szemléletű megközelítése áll. A jelen tanulmány e megközelítést történeti felvezetéssel és a korábbi, rétegtani (hidrosztratigráfiai) alapú „artézi” paradigmával szembeállítva mutatja be. A folyamatosan fejlesztett medenceléptékű hidrogeológiai kutatási módszertant röviden tárgyaljuk, a technikai részletek helyett kiemelve az alkalmazott módszertani megközelítések magyarázatát. Ezek közül legnagyobb jelentőséggel a kutakban mérhető hidraulikai adatok medenceléptékű, azaz medencehidraulikai elemzése bír, amelynek eredménye a „valós vízáramlási rendszermodell” felállítása. Ennek megfelelően kutatás történetünkből a medenceléptékű és különösen a medencehidraulikai eredményeket szemlézzük a továbbiakban, említve az ezekáltal összefüggésrendszerbe helyezett és egyéb módszerekkel vizsgált jelenségeket is. Az ország területének nagyrészét lefedő kutatásaink domborzattól és kőzettípustól (sziliciklasztos vagy karbonátos) függetlenül kimutatták a kőzetváz hidraulikus folytonosságát és a gravitáció vezérelte regionális felszínalatti vízáramlási rendszerek jelenlétét. Ezek medenceléptékben fedetlen, csapadékvízből utánpótlódó és közel hidrosztatikus nyomásrezsimű tartománya alatt a mélymedencékben abnormális nyomásrezsimek (túlnyomásos vagy alulnyomásos) fedett, és nem vagy csak korlátozottan utánpótlódó tartományai találhatók. E komplex hidraulikai helyzettel és a felszínalatti víz áramlások földtani és környezeti hatótényező szerepével számos felszíni (szikesedés, felszín alatti víztől függő ökoszisztémák, FAVÖKO-k stb.), és felszín alatti (hipogén
barlangképződés, szénhidrogén csapdázódás stb.) jelenség és folyamat nyert magyarázatot.

A magyarországi bauxitok kutatásának rövid története (1903-2020)

Tue, 2020/12/29 - 11:04

A hazai bauxitok bányászati célú kutatása a halimbai bauxitbánya 2013-ban bekövetkezett bezárásával – úgy tűnik végérvényesen – lezárult. Tudományos tanulmányozásuk, amely szinte egyidős a 110 évet megélt ipari kutatással, remélhetőleg folytatódik, bár kétségtelen, hogy a bányászat s az azt megelőző mélyfúrásos kutatás révén szinte naponta kelet kező újdonságértékű feltárásokat ezentúl legfeljebb a mintaraktárakban megőrződött(?) anyagok fogják jól-rosz-szul helyettesíteni. A visszatekintés, az eddigi eredmények számbavétele mindenképp időszerű. Erre tesz kísérletet a cikk, amely a királyerdei bauxit 1903. évi felfedezésétől kezdve a Vértes, a Bakony a Villányi-hegység, majd végül a Gerecse bauxit kincsének kutatásán-feltárásán át az ipari és a tudományos igényű vizsgálatokig, a sokoldalú őslénytani, ásvány ta ni, kőzettani, geokémiai felismerésekig s az ezek alapján megfogalmazódott paleogeográfiai, szerkezetföld tani, geodi na mi kai szintézisekig villantja fel a történet legfontosabb elemeit. Mindezek részletes kifejtésére természe te sen a rövid át te kintés nem adlehetőséget, a terjedelmes irodalomjegyzék segítségével azonban az érdeklődők ki elégít hetik kíváncsiságu kat. Az irodalomjegyzék – a hivatkozott irodalmon túl – tartalmazza a témában megjelent mérvadó közleményeket.

A Balaton üledékének ásványai

Tue, 2020/12/29 - 10:38

A Balaton holocén üledékének tudományos kutatása közel 130 éve kezdődött. Az üledék felhalmozódásának törvényszerűségeit, az iszap összetételét, a tavi tápanyagforgalomban töltött szerepét a 20. század második felében viszonylag alaposan megismertük. Ennek ellenére a mai, modern geokémiai és ásványtani módszerekkel végzett vizsgálatok mindig újabb érdekes részletekkel gazdagítják ismereteinket. A jelen összefoglalásban elsősorban a tavi karbonátképződés jellegzetességeit, az agyagásványok kalcitképződésben játszott szerepét, valamint a biológiai folyamatok révén képződő ásványok egyes csoportjait tárgyalom. Jelenleg is több irányú, intenzív kutatás folyik egyrészt a Balatonban lejátszódó ásványképző folyamatok, másrészt az iszap ásványai és a tavi tápanyag (elsősorban a foszfor) mobilitása közötti összefüggések megértése érdekében.

Pages