A Földtani Közlöny friss közleményei

Subscribe to A Földtani Közlöny friss közleményei feed

A Földtani Közlöny — a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) hivatalos tudományos szakfolyóirata  — 1871 óta jelenik meg, jelenleg évente négy füzetben, magyar és angol nyelven. Célja a Kárpát-Pannon térség földtani felépítésével foglalkozó, eredeti, új tudományos eredmények megjelentetése.  A tanulmányokat független szakértők bírálják el. A folyóirat ezenkívül  a Társulattal és szakmai életünkkel kapcsolatos információkat is közöl. A folyóirat 2017-től nyílt hozzáférésű (OA). A kiadványt az MTMT, a CrossRef, Scopus indexeli, az MTA REAL és az OSZK EPA archiválja.

Updated: 10 hours 25 min ago

Monospecific mass occurrence of a new species of the Early Jurassic genus Arzonellina (Brachiopoda) at Fenyveskút (Bakony Mountains, Hungary)

Thu, 2022/04/21 - 05:01

A rendkívül gazdag jura brachiopoda faunáiról nevezetes Fenyveskút lelőhelyről egy különös, a lelőhelyről korábban nem ismert kifejlődésű brachiopoda lumasellát (kokvinát) tartalmazó mészkőtömb került elő. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a mészkőtömb a korábban Svájcból leírt kingenoid Arzonellina Sulser, 2005 genus példányainak tömeges, monospecifikus felhalmozódását tartalmazza. A részletes külső és belső morfológiai (sorozatcsiszolásos) vizsgálatok alapján a példányok az Arzonellina bogicae n. sp. új fajhoz sorolhatóak. Az új faj részletes leírása és illusztrálása ebben a dolgozatban jelenik meg. A brachiopoda kokvina kora – közvetett bizonítékok alapján – sinemurinak tekinthető. A tömeges brachiopodát tartalmazó mészkő pátitos jellege nagyon hasonlít a fenyveskúti lelőhelyen gyakori Hierlatzi Mészkőéhez. Az Arzonellina genus korábban dokumentált előfordulásai Svájcban és Montenegroban szintén sinemuri korúak. Annak érdekében, hogy az Arzonellina kokvinát tartalmazó tömb üledékes történetét megismerhessük, a fenyveskúti jura megabreccsa újraértékelését is indokolt volt elvégezni. A dolgozat ismerteti a megabreccsa tömbjeinek és mátrixának ősmaradvány-tartalmát és kőzetjellegeit, amit vékonycsiszolatos fényképfelvételek segítségével is illusztrál. A már a korai diagenezis során (a sinemuriban) cementált brachiopoda kokvinában egy több centiméteres kiterjedésű nyílt üreg maradt, amit később a jura során beszivárgó mikrites üledék töltött ki. A Bositra tartalmú mikrites kitöltő anyag azt bizonyítja, hogy az eredetileg bizonyára hasadékkitöltő brachiopoda kokvina egy tömbje a bajociban lett a megabreccsa egyik komponense. A brachiopodák monospecifikus, tömeges előfordulása sok esetben metán-tartalmú tengeralatti forrásokhoz kapcsolódik. A fenyveskúti anyagon végzett stabil izotópos vizsgálatok nem mutattak anomális szén-izotópos értékeket.

Amikor a kompasz nem segít, avagy miről mesél egy fúrómagban megjelenő deformációs szalag?

Thu, 2022/04/21 - 05:01

Az utóbbi években a szerkezetföldtani kutatások mind gyakrabban foglalkoznak a diagenezis tartományában lejátszódó szerkezetalakulási folyamatokkal. Ennek látványos bizonyítékai az elmúlt években, hazai lelőhelyekről származó deformációs szalagokat és azok képződési körülményeit bemutató tanulmányok. E cikkek szerzői – többek között – terepi, szerkezetföldtani adatok feldolgozásával készítettek részletes deformációtörténet- és feszültségmező-rekonstrukciót az adott képződményekre vonatkozóan. Munkánk során egy orientálatlan fúrómagban megjelenő, ebből kifolyólag a klasszikus szerkezetföldtani módszerekkel nem vizsgálható deformációs szalagot tanulmányoztunk. Olyan kőzettani, mikroszerkezeti és geokémiai alapú módszertani összefoglalást kíséreltünk meg összeállítani, amelynek segítségével természetesen a felszíni feltárások adta lehetőségeknél jóval szerényebb – információk gyűjthetők a szalagképződés körülményeiről egy pontszerű feltárás/minta esetén. A deformációs szalaghoz kapcsolódó átalakulások minél pontosabb megértése céljából részletesen vizsgálatuk a szalag és a befoglaló homokkő kőzettani jellemzőit és diagenezistörténetét.

Egy új elképzelés a Mecseki-szénmedencében lévő metánnal kapcsolatban

Thu, 2022/04/21 - 05:01

A szerző ismerteti a mecseki szén tulajdonságait, a mecseki szénben lévő metánnal összefüggő kutatások eredményeit. A szerző szerint a szénben lévő metán többsége hidrogén-híddal kapcsolódik. Ezt az új elképzelést a következő tények támasztják alá: a) az adszorpciós-deszorpciós folyamatok irreverzibilisek, ami kemoszorpcióra utal, b) a mért aktiválási energia megfelel a hidrogén-hídénak, c) a metán a szénen nagyobb mennyiségben adszorbeálódott, mint a nitrogén, d) az új elképzelés megmagyarázza a szén viselkedését a bányászat során.

Battonya–Pusztaföldvári-hát térségének nagy entalpiájú geotermikusenergia-vagyona (I. rész): hidrodinamikai és hőtranszportmodell

Thu, 2022/04/21 - 05:01

Magyarország jórészt kiaknázatlan nagy entalpiájú geotermikus energia készlete lehetővé teszi áramtermelő geotermikus rendszerek létesítését. A mélységi geotermikus potenciál meghatározása, hasznosíthatóságának mértéke jelentős bizonytalansággal terhelt, melynek mértékét archív kutatási eredmények alapján készülő numerikus modellvizsgálatokkal csökkenthetjük. A nagy entalpiájú geotermikus energiahasznosítás, a hazai szerkezet- és szénhidrogén kutatások során feltárt aljzati kiemelkedésekre fókuszál.

Vizsgálatunk célterülete, a Battonya–Pusztaföldvári-hát is mély árkokkal szegélyezett aljzati magaslat. Jelentőségét az elmúlt időszak geotermikus hasznosítást célzó kutatásai adják. Tanulmányunkban ismertetjük a Battonya–Pusztaföldvári-hát határon átnyúló 3D-s hidrodinamikai és hőtranszport modelljét, melyet szubregionális léptékben ekviporózus megközelítéssel készítettünk el. Alapvető célunk volt, hogy modellünkkel egyaránt leképezzük a hátság okozta hőanomáliát és az áramlási tér komplexitását. A szimuláció során az aljzati hátság mérésekkel detektált felfűtöttebb állapotát az árok és hátság közötti kőzetminőségi eltérése, illetve az alaphegység mállott, fellazult zónájának intenzívebb fluidumáramlása eredőjeként állítottuk elő. Az általunk készített regionális numerikus szimuláció jó támpontot nyújt a különböző célú pórustérhasznosítások egymásra gyakorolt hatásainak előrejelzéséhez, védendő termelési hozamok meghatározásához, valamint hasznos eszköz lehet a geotermikus védőidom kijelöléséhez is.

Posewitz Tivadar és a Borneo

Thu, 2022/04/21 - 05:01

Posewitz Tivadar orvosdoktor és geológus (1850–1917) öt évet töltött a Holland Kelet-Indiákon katonaorvosként. 1880–1885 között bejárta Jávát, Borneót, valamit Bangka és Billiton szigeteit, az ónbányászat központjait. Minden szabad idejét a földtanra fordította. Mintegy nyolcvan rövidebb-hosszabb geológiai tanulmányban ismertette saját megfigyeléseit és a nagyrészt holland nyelvű szakirodalom adatait. Munkájának koronája Borneó első földtani térképe és monográfiája, mely 1889-ben németül, 1892-ben angolul jelent meg. Posewitz hazai felkészülését, majd külföldi orvosi és geológiai stúdiumait mutatom be levéltári források alapján. Ezt követően ázsiai útjának eredményeit, annak fogadtatását is mertetem, bio-bibliográfia-szerűen tárva fel az ebben a témában végzett munkásságát.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Thu, 2022/04/21 - 05:01

Események, rendezvények:

  • Beszámoló a VIII. Ásványtani, kőzettani és geokémiai felsőoktatási műhelyek találkozójáról

Könyvismertetés:

  • DOBOS Irma és SCHEUER Gyula újabb vízföldtani tanulmányai

(részletek a PDF-ben)

Előszó "A Mecsek déli előtere neogén képződményeinek rétegtanához és tektonikájához: a pécs–danitzpusztai feltárás vizsgálata" c. kötethez

Mon, 2021/12/06 - 04:12

The Pannonian Stage of the Central Paratethys comprises sediments that were deposited in Lake Pannon and in the coeval fluvial environments during the late Miocene and Pliocene. These deposits are usually deeply buried under Quaternary formations in the plains of the Pannonian Basin, and are exposed only along the basin margins and around mountains located within the basin as a consequence of the latest Miocene to recent basin inversion.

The Mecsek Mountains in SW Hungary represent a Mesozoic basement high that initially emerged from Lake Pannon as an island (11.6–8 Ma), later it was flooded by the lake (8–7 Ma), and finally it was uplifted due to the basin inversion. The sedimentary „apron” that formed around the Mecsek during the 8–7 Ma transgression and the following regression of Lake Pannon is exposed in many outcrops and includes some classical palaeontological sites, such as Árpád (today Pécs-Nagyárpád), Hidas, and Bükkösd. The older Pannonian beds, however, are known only in a few outcrops, among which the sand pit of Pécs–Danitzpuszta is by far the largest and most spectacular.

The Danitzpuszta outcrop in the eastern outskirts of the city of Pécs was first mentioned in the literature in 1937 by I. FERENCZI, and became widely known in 1953 when the Hungarian text-book „Geology of Hungary” by E. VADÁS was published. Pannonian lacustrine layers tilted into vertical position and a plethora of middle to late Miocene vertebrate remains made the outcrop well-known for structural geologists and paleontologists. The lack of biostratigraphic investigations and age data from the lacustrine deposits, however, hindered the temporal interpretation of both the structural and fossil reworking processes.

Therefore, we decided to launch a project for the detailed description and paleontological investigation of the section. Following our request in 2018, the owners of the sand pit made a trench excavated across the crest of the tilted layers, which uncovered the lowermost part of the Pannonian stage as well as the underlying Sarmatian and Badenian stages. The trench, together with the succession exposed in the sand pit, opened an exceptional opportunity not only to solve structural problems, but to conduct detailed sedimentological and paleontological investigations along the thick Neogene sediment succession. A composite sedimentary log, representing 220 m stratigraphic thickness across the Badenian, Sarmatian and Pannonian stages, was assembled and sampled for biostratigraphic studies. The results of this research are presented here, in the 3rd and 4th issues of Földtani Közlöny Volume 151.

In the first paper, SEBE et al. (2021) give a description of the outcrop and of the composite log with the interpretation of the depositional environments. Stratigraphically important algal remnants from the succession are presented in two papers. ĆORIĆ (2021) divides the Sarmatian–Pannonian calcareous nannofossil record into three units and seven subintervals based on the last occurrence of marine forms and appearance of endemic lacustrine species. KRIZMANIĆ et al. (2021) identified a few stratigraphic marker fossils in the largely endemic Pannonian dinoflagellate cyst assemblages. The microfossils of the succession are also treated in two papers. SZUROMI-KORECZ et al. (2021) investigated the middle Miocene (Badenian and Sarmatian) foraminifers and ostracods, and described a freshwater or oligohaline interval within the upper part of the Sarmatian. CSOMA et al. (2021) established the Pannonian ostracod stratigraphy of the succession, and attempted a correlation to the biozones of the magnetostratigraphically dated Beočin succession. Invertebrate macrofossils of the outcrop are presented in the following two papers. DULAI et al. (2021) evaluate the small coral and mollusk fauna of the normal marine Badenien layers. BOTKA et al. (2021) demonstrate that the Pannonian mollusk assemblages follow each other in a unique order within the succession. In the last paleontological paper, SZABÓ et al. (2021) present results on the origin of the mixed vertebrate assemblage by studying Badenian to Pannonian fish remains. The volume is closed by a structural geological paper (SEBE 2021), which integrates the biostratigraphic results into the tectonic studies to date the deformation events.

By all these investigations, the Pécs–Danitzpuszta outcrop qualifies as one of the best-studied Neogene successions in Hungary. Our research identified some specific phenomena, like controversy in marking the Sarmatian/Pannonian boundary when traced by different fossil groups, or the presence of freshwater environments during the late Sarmatian, which well deserve the attention of the international scientific community. The outcrop, one of the rare continuous middle-upper Miocene sections in the Pannonian Basin, offers a unique opportunity for further studies focused on these issues.

The research was mainly funded by NKFIH project PD104937 and the Hungarian– Croatian bilateral project TÉT_16-1-2016-0004 (both with K. SEBE as Principal Investigator) and by NKFIH 116618 (with I. MAGYAR as PI). The owner of the sandpit, Quartz Kft., and personally Béla MOLNÁR, Ernő BÜKI and Gyöngyi SZŐLŐSI are thanked for kindly permitting and actively supporting our work in the large outcrop.

Pécs – Budapest, October 2021.

Krisztina SEBE and Imre MAGYAR
project leaders

Egy kivételes feltárás: a pécs-danitzpusztai homokbánya középső–felső miocén rétegsora

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A Pécs-danitzpusztai homokbánya az idős pannóniai (felső miocén) üledékek legfontosabb feltárása Magyarország déli felén. 2018-ban árkolás tárta fel az ismert pannon-tavi összlet feküjét egészen a felső badeniig, ezzel mintegy 220 m valódi vastagságban folyamatos rétegsor lett hozzáférhető. Szerkezeti mozgások hatására a középső miocén üledékek és a pannóniai mészmárga nagy része átbuktatott, a mészmárga-homok határ környéke függőleges, majd a pannóniai homokban folyamatosan csökken a rétegdőlés. A feltárt rétegsor 5 m felső badeni (valamikor 13,8-12,6 millió év között lerakódott) mészmárgával és homokos mészkővel (Lajtai Mészkő) kezdődik, amely a Középső- Paratethys normál sótartalmú vizében halmozódott fel, és szublitorális, majd litorális környezetet jelző puhatestűeket tartalmaz. Ezt 8 m vastag, túlnyomórészt ősmaradványmentes homok, kőzetliszt és kavics követi, melynek kora bizonytalan, csak a legalsó aleuritréteg tartalmaz feltehetőleg áthalmozott badeni mikrofaunát. Ez az egység szárazföldi hordalékkúpon vagy annak vízbe nyúló alsó részén rakódhatott le gravitációs üledékfolyásokból. A rákövetkező 7,5 m vastag, mészkő, márga és agyag vékony rétegeinek váltakozásából álló szakasz szublitorális ősmaradványokat tartalmaz, gyors elöntésre utalva. A benne található foraminiferák, ostracodák, puhatestűek és mészvázú nannoplankton alapján az üledéklerakódás a késő szarmatában (valamikor 12,1 és 11,6 millió év között, Kozárdi Formáció), a brakkvízű Paratethysben történt, majd a pannóniai elején folytatódott. Az egyes ősmaradványcsoportok által jelzett határok ugyanakkor nem esnek egybe. A szarmata vége felé néhány rétegben időszakosan csökkent a sótartalom, valószínűleg édesvíz-beáramlás miatt. A pannóniaiban fölfelé a mészmárga válik uralkodóvá, amelybe agyag-, valamint gradált vagy szerkezet nélküli kavics és homok(kő) rétegek települnek. Ezek a kőzetek nyílt, valószínűleg több száz méter mély vízben rakódtak le. Az összesen 64 m vastag mészmárga sorozat a pannóniai korai szakaszában, kb. 11,62 és 10,2 Ma közt keletkezett, és a Pannon-medencében fúrások ezreiből ismert Endrődi Formáció ritka, jól feltárt felszíni előfordulását képviseli. Felette egy 6-7 m vastag, kőzetlisztes márgából és homokból álló átmeneti szakasz után kb. 140 m vastag limonitos, kavicsos homok következik, amely a Békési Formáció Kállai Tagozatával rokonítható. Ennek osztályozottsága és a szemcsék koptatottsága jellemzően gyenge vagy közepes, rétegei méteres vastagságúak, szerkezetmentesek, határukat leginkább a cementáció és a mállás változása mutatja. Nagy mennyiségű, idősebb miocén összletekből áthalmozott ősmaradványt és kavicsot, valamint és valószínűleg sekélyebb vízből származó pannóniai fosszíliákat tartalmaz. Kb. 10,5 és 9,6 Ma közt rakódhatott le durva hordalékú delták gravitációs üledékfolyások által táplált mélyvízi alsó részén.

Mészvázú nannofosszíliák Pécs-Danitzpuszta középső/felső miocén képződményeiből

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A pécs-danitzpusztai homokbányában feltárt középső és késő miocén (szarmata és pannóniai) rétegsor 109 mintáján végeztük el mészvázú nannofosszíliák mennyiségi vizsgálatát. A feltárás alsó része, amely a szarmatába sorolható, alacsony diverzitású, normál tengeri együttest tartalmaz, melyben a Calcidiscus leptoporus, Reticulofenestra pseudoum bilicus, Sphenolithus moriformis és a Syracosphaera spp. voltak az uralkodó formák, és amelyben a Didemnidae családba tartozó előgerinchúros zsákállatok (aszcídiák) tűi (Perforocalcinela fusiformis) is előfordulnak. A középső és késő miocén határa, azaz a szarmata/pannóniai határ a normál tengeri mészvázú nannofosszíliák utolsó előfordulásánál húzható meg. A feltárás felső részében az endemikus Isolithus spp. monospecifikus előfordulásával, illetve aszcídiákkal jellemzett intervallumok váltakoznak. A feltárás tetején egy rövid szakaszon gyakoriak a Noelaerhabdaceae családba tartozó endemikus kokkolitok (Bekelithella echinata, Noelaerhabdus bozinovicae, N. jerkovici, Praenoelaerhabdus banatensis). A nannofosszília-együttesek drasztikus változását a szarmata/pannóniai határon a Középső-Paratethys lefűződé sének következtében kialakult környezeti stressz okozta.

Dinoflagelláta ciszták Pécs-Danitzpuszta pannóniai „fehér márgájából”

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A késő neogén Pannon-tó üledékeinek rétegtani tagolásában és korrelációjában fontos szerepet játszanak a szerves vázú mikroplanktonhoz tartozó dinoflagelláták cisztái. A pécs-danitzpusztai homokbánya pannóniai mészmárga rétegsorából 66 palinológiai preparátumot vizsgáltunk az üledékek rétegtani helyzetének és korának megállapítása céljából. E fontos feltárásból korábbi vizsgálatok sikertelenül próbáltak dinoflagelláta cisztákat kinyerni. Az új gyűjtésből 6 minta tartalmazott jó megtartású palinomorfákat. A rétegsor aljából vett mintában (D25) valószínűleg áthalmozott középső miocén együttes volt. A középső szakasz mintái (D3, D2, D1) a Pontiadinium pecsvaradensis zónát jelezték (kb. 10,8–10,6 M év). A márgák felső részéből vett minták (D219, D221) nem adtak további rétegtani információt, a Pontiadinium pecsvaradensis zónába tartoznak vagy annál fiatalabbak. A középső és felső szakasz mintáinak palino fáciese (D3-tól D221-ig) a szárazföldi behordástól távoli, nyugodt, alkalmanként oxigénszegény, valószínűleg mélyvízi üledékképződési környezetet jelez.

Késő badeni és szarmata (középső miocén) mikrofosszíliák Pécs-Danitzpusztáról

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A Középső-Paratethys középső miocén foraminifera és kagylósrák együttesei általában stabil normál tengeri viszonyokat tükröznek a badeniben, míg térben és időben változatosabb, mozaikos környezeteket a szarmatában. A pécs-danitzpusztai homokbányában kiásott kutatóárokban 17 méter vastagságban tárult fel a tektonikusan kibillentett középső miocén rétegsor, amely jelentős környezeti változásokról tanúskodik a késő badeni és a pannóniai között. A rétegsor alján normál tengeri, sekélyvízi, meleg, jól szellőzött, aránylag nagy energiájú, mikrobaszőnyeges aljzatú környezetre utalnak a mészkő-, márgarétegek mikrofosszíliái. A foraminiferák alapján ezek a rétegek a késő badeniben (13,82 és 12,65 millió év között) rakódtak le. A szelvény középső szakaszán a tengeri rétegeket mikrofosszília-mentes, gravitációsan áthalmozott durva homokbreccsa, aleurolit váltakozásából álló sorozat követi, amelyben valószínűleg szárazföldi kitettségre utaló gyökérbekérgezéseket is találtunk. A következő tengerelöntés éles kőzettani váltás mellett a szelvény felső részéből kinyert mikrofosszíliák alapján a késő szarmatában történt, kb. 12 és 11,6 millió év között. Ezek a rétegek a felső szarmata Porosononion granosum zónát (foraminiferák) és Aurila notata zónát (kagylósrákok) képviselik. Az együttesek kizárólag tágtűrésű fajokból állnak, és változó só-, oxigén- és tápanyagtartalmú, növényzettel rendelkező, brakkvízi tengeri környezetet jeleznek. Az 5 m vastag felső szarmata egységben néhány rétegből, amelyek együttesen egy métert képviselnek, édesvízi vagy legfeljebb oligohalin kagylósrákfauna és kivételesen tág sótűrésű foraminiferák kerültek elő. Az együttesek megváltozását nem kíséri jelentős litológiai váltás, nincs jele megnövekedett szárazföldi eredetű behordásnak, amely egy közeli folyótorkolatot jelezne. Sem a késő szarmata geomorfológiai viszonyok, sem a kőzetminőség nem utal a tengertől részben elzárt környezet (lagúna, parti mocsár) kialakulására. A helyi viszonyokon túlmutató tényezők (pl. az éghajlat változása) nagyobb területen is megfigyelhető lenne, ilyen adatokkal azonban nem rendelkezünk. A tágtűrésű foraminiferák és édesvízi-oligohalin kagylósrákok megjelenése mindenesetre helyben vagy a közelben élő közösségre utal, és így a helyi alacsony (5–10 ‰) sótartalmat jelzi. Ilyen közösséget más szarmata szelvényből a Középső-Paratethys területén eddig nem ismertünk. A szelvény tetején a foraminiferák hirtelen eltűnése és ezzel egydőben a kagylósrákfauna teljes kicserélődése a szarmata és pannóniai emeletek határát jelöli ki (11,6 millió év).

Pannóniai kagylósrák fauna Pécs-Danitzpusztáról

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A Pécs-danitzpusztai homokbánya 65 m rétegtani vastagságban tár fel egy tektonikailag erősen kibillentett pannóniai márga rétegsort a szarmata-pannóniai határtól a fedő homokig. Ez a bányaudvar a pannóniai emelet aljának legjobb, rétegtanilag legteljesebb felszíni feltárása Magyarországon, ezért komplex őslénytani, rétegtani feldolgozása nemzetközi jelentőségű. Ez a tanulmány a rétegsor kagylósrák maradványainak vizsgálatáról szól. 45 preparált kőzetmintából 29 tartalmazott értékelhető, jó megtartású kagylósrák faunát, összesen 39 taxont, amelyek 8 nemet képviselnek.

A ma is élő tengeri eredetű nemek (Leptocythere, Loxoconcha, Cyprideis) élőhelyeit figyelembe véve a vizsgált együttesek aránylag sekély, de hullámbázis alatti, alacsony energiájú, csendes környezetben, pliohalin (9-16‰) sótartalmú vízben élhettek. Az édesvízi eredetű bevándorlók közül a Candona nem különböző alnemei nyilvánvalóan elviselték a brakkvizet is, ahogy azt a ma is élő Typhlocypris subgenus esetében látjuk. Ugyanez igaz lehetett arra a néhány Cypria fajra is, amelyek igen nagy elterjedésre tettek szert a Pannon-tóban. A Herpetocyprella nem, amelynek csak egyetlen élő faját ismerjük, de amely szintén igen elterjedt volt a Pannon-tóban, a bezáró kőzetek fáciesei alapján erősen tágtűrésű lehetett. A tengeri eredetű Hemicytheria és az édesvízi eredetű Amplocypris kihalt nemek.

Biosztratigráfiailag négy egységre osztottuk a rétegsort. Az intervallum zónák alját minden esetben egy-egy marker faj első előfordulása (vélelmezett első megjelenése) jelöli ki. A Hemicytheria lorentheyi zóna a pannóniai rétegsor alsó 5,5 méterét fogja át. A Hemicytheria tenuistriata zóna 29, a Candona (Propontoniella) candeo zóna 18 m vastag. Az Amplocypris abscissa zóna mintázott vastagága 6,5 méter. A hasonló fáciesű, bár homogénebb beocsini rétegsorban, amely a Fruska Gorában található mintegy 150 km-re délkeletre Pécstől, magnetosztratigráfiai adatok alapján a szarmata-pannóniai határ kora 11,6 millió év, a Hemicytheria tenuistriata első megjelenésének kora 11,23 millió év, a Danitzpusztán az Amplocypris abscissa zónában megjelenő Candona (Reticulocandona) reticulata első előfordulásának kora pedig 10,2 millió év. Ezek alapján feltételezzük, hogy feltárásunkban a pannóniai márga rétegsor a 11,6 – 10,2 millió évek közti intervallumot képviseli.

A feltárás kagylósrák- és puhatestű zonációjának összevetése azt mutatja, hogy a Hemicytheria lorenthey zóna egésze és a H. tenuistriata zóna legalsó része korrelálható a Lymnocardium praeponticumRadix croatica zónával, míg a feltárás felső részén az Amplocypris abscissa zóna ad átfedést a Lymnocardium schedelianum zónával.

Középső miocén (badeni) makrogerinctelenek Pécs-Danitzpusztáról

Mon, 2021/12/06 - 04:12

Badeni normál tengeri üledékekből származó makrogerincteleneket – korallokat és puhatestűeket – vizsgáltunk a pécs-danitzpusztai homokbányából. A korallok a felső miocén, pannon-tavi homokban áthalmozva fordulnak elő, és a Lajtai Formáció középső badeni Pécsszabolcsi vagy felső badeni Rákosi Mészkő Tagozatából származhatnak. Az azonosított hét taxon szubtrópusi éghajlatra és önálló korallzátonyok hiányára utal. A puhatestűek a felső badeni Badeni Formáció Szilágyi Agyagmárga Tagozatának és a Lajtai Formáció Rákosi Mészkő Tagozatának szálban álló rétegeiből származnak. A kagylók uralta fauna az adott időszak Középső-Paratethysre jellemző fajait tartalmazza.

Szarmata és pannóniai puhatestű faunák különleges helyi sorrendje Pécs-Danitzpusztáról

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A pannóniai puhatestűek közel két évszázados kutatása során kiderült, hogy a különböző faunák földrajzi elterjedése szabályos mintázatot mutat. Mivel a Pannon-tó medre oldalirányban épülő üledékcsomagokkal töltődött fel, a medencének a behordástól távoli részén kondenzált üledékképződés folyt, a peremektől a medence közepe felé pedig egyre fiatalabb sekélyvízi üledékek rakódtak le. A medencéből kiemelkedő aljzati magaslatok környékén, amennyiben ezek üledék forrásként szolgáltak, megtörik ez a szabályos trend. A késő miocén korai szakaszában a Mecsek is ilyen kiemelkedés volt. A Pécs-Danitzpusztán feltárt 200 méter vastag szarmata–pannóniai rétegsor képződését a helyi szerkezeti és üledék kép ződési viszonyok időben úgy alakították, hogy a különböző puhatestű faunák egyedi, másutt eddig nem tapasztalt sorrendben követik egymást.

A rétegsor alján található szarmata tengeri faunát egy édesvízi vagy oligohalin (alacsony sótartalmat elviselő) együttes követi, amely a mikrofauna alapján még szintén szarmata korú. Bár a kövületek megtartási állapota nem teszi lehetővé biztos következtetések levonását, úgy tűnik, hogy az együttes fajai – elsősorban a tüdőscsigák – a legidősebb pannóniai fauna őseit képviselik.

A következő ősmaradvány-tartalmú rétegekben egy „törpe” faunát találunk: a kis méretű, de változékony, „szarmata típusú” szívkagylók tömege sok helyről ismerős a Pannon-medencében a szarmata–pannóniai határ közeléből. Ezeknek a kagylóknak az alapos taxonómiai vizsgálata a jövő feladata; minden bizonnyal megtalálhatók köztük a jól ismert szarmata és pannóniai formákat összekötő, mindeddig ismeretlen formák.
A rétegsor következő, jelentős részét a Pannon-medence déli felében nagy elterjedést mutató „fehér márgák” teszik ki. Ezek a Pannon-tó szublitorális és profundális zónájában halmozódtak fel, faunájuk alapján pedig két egységre bonthatók ugyanúgy, mint Horvátországban vagy Szerbiában: a Lymnocardium praeponticum Zónára (vagy Radix croatica Zónára), melynek becsült kora 11,6–11,4 millió év, és a Congeria banatica Zónára, amely 11,4 és 9,7 millió év között képződött a Pannon-medencében.
A fehér márga lerakódása azonban Pécs-Danitzpusztán ennél hamarabb véget ért. Kőzetliszt ülepedése váltotta fel, amelynek gazdag szublitorális puhatestű faunája a Lymnocardium schedelianum Zónába tartozik; korát 10,5–10,2 millió évre tehetjük. Ez a fauna gyakori a Bécsi-medencében, a Dél-Bánságban és a Pannon-medence egyéb peremi területein, de sehol nem találták meg a fehér márgák fedőjében. Horvátországban és Szerbiában a mélyvízi márgák képződése ebben az időben is zajlott és tovább folytatódott.
A pécs-danitzpusztai rétegsort végül egy vastag, limonitos homoktest fedi. A homokból kagylók és csigák lenyomatai és kőbelei kerültek elő. A fauna tipikus sekélyvízi, litorális környezetre utal, rétegtanilag a Lymnocardium conjungens Zóna felső részébe tartozik, kora 10,2–10,0 millió évre becsülhető. Hasonló faunák ismertek Burgenlandból, Szerbiából, a Partiumból, de ezeken a helyeken soha nem a L. schedelianum Zóna közvetlen fedőjéből, mint Danitzpusztán.
Pécs-Danitzpusztán tehát olyan faunák egymáshoz való rétegtani viszonyát lehet tanulmányozni, amelyek eddig nem voltak megfigyelhetők egyetlen szukcesszióban vagy akár egymáshoz nagyon közeli földrajzi pozícióban sem.

Egy változatos miocén halfauna a Mecsekből, a pécs-danitzpusztai homokbányából

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A Középső-Paratethys tengeri üledékeiben igen gyakoriak a porcos- és csontoshal-maradványok, nem csak szórványleletek, hanem komplex, változatos halfaunák formájában is jelen vannak. Munkánk a pécs-danitzpusztai homokbánya felső miocén (pannóniai) üledékeiből gyűjtött és eddig csak hiányosan tanulmányozott halfaunát mutatjabe. Összesen 22 227 halfosszíliát vizsgáltunk meg, melyek 17 porcoshal- és 16 csontoshaltaxont képviselnek. A leletanyag döntő többsége sárga, limonitos, durvaszemcsés, kavicsos homokból került elő izolált leletek formájában. A homokból előkerült halfauna porcoshalai között az Odontaspididae (55,51%) és a Myliobatidae (14,4%) családok dominálnak, míg a csontoshalak között a Sparidae (77,07%) család. Recens analógiák alapján a homokból előkerült 17 porcos-, valamint 12 csontoshal taxon idősebb, középső miocén (badeni) üledékekből halmozódott át. A homok alatti mészmárgából artikulált és asszociált Latidae csontoshal-maradványok kerültek elő. Ezek egykorúak a beágyazó üledékkel és édesvízi-brakk környezetet jeleznek. Izolált csontoshal-maradványok szintén előkerültek a mészmárgából, úgy mint hallókövek, fogak, pikkelyek, csigolyák és állkapocselemek, melyeket a Gadidae, Gobiidae, Sparidae és Latidae családokhoz soroltunk. Ezek akár áthalmozottak is lehetnek, így paleoökológiai jelentőségük csekély. Az ismertetett taxonok recens leszármazottainak ismert ökológiai igényei alapján a homokban talált összes porcoshal és a csontoshalak többsége badeni korú üledékekből halmozódott át. Egyes csontoshal-taxonok maradványai koprolitokból is előkerültek, ami azt bizonyítja, hogy ezek a halak prédaállatként a helyi táplálékhálózat részei voltak. A tengeriemlős-csontokon felfedezett, nagyragadozó cápáknak tulajdonított harapásnyomok a Középső-Paratethys badeni leletanyagaiból eddig nem voltak ismertek. A homokból előkerült Acipenseridae és Latidae maradványok brakk- és/vagy édesvízi üledékekhez köthetőek, emiatt szinte bármely környékbeli miocén formációból áthalmozódhattak.

A pécs-danitzpusztai homokbánya miocén üledékeinek szerkezeti elemei

Mon, 2021/12/06 - 04:12

A pécs-danitzpusztai homokbánya a Mecsek hegységperemi vetőzónája mentén fekszik, középső és felső miocén (badeni–pannóniai) üledékeket tár fel. Az erősen tektonizált rétegsor kora pannóniai és annál fiatalabb deformációk nyomait őrzi, amelyeket más feltárásban nem tanulmányozhatunk. Jelen cikkben több mint húsz év megfigyeléseit foglaljuk össze, a deformációs események korát puhatestű-rétegtan segítségével határoljuk be, és ezek alapján következtetünk a terület szerkezetalakulására. A 10,2–10,0 millió évvel ezelőtti időszak elején ÉÉNy–DDK-i irányú extenzió (transztenzió) hatására normálvetők, árokszerkezetek, negatív virágszerkezetek képződtek. Arra mutatnak, hogy a litoszféra-megnyúláshoz kapcsolódó vetőműködés még a késő miocénben is zajlott, bár kérdéses, hogy ez a deformációs esemény a Pannon-medence geodinamikai fejlődéstörténetében a szin- vagy a poszt-rift fázishoz tartozik-e. Nem sokkal később, még mindig a 10,2–10,0 millió évvel ezelőtti időszak első felében a terület É–D-i vagy ÉÉNy–DDK-i összenyomás alá került. E feszültségmező hatására feltolódások alakultak ki a pannóniai mészmárgában és homokban, és a teljes középső – felsőmiocén üledéksor meggyűrődött, a réteglapok mentén csúszás és a ridegebb kőzetek blokkos elforgása történt. Az éppen leülepedő homok rétegei dél felé vastagodtak, dőlésük folyamatosan változott. A homokon belül szögdiszkordancia alakult ki, képződésében a Pannon-tó vízszintjének változása is közrejátszhatott. A kompressziós eseményt Afrika és Európa közeledésével magyarázhatjuk, de regionálisan nem tudjuk korrelálni, idősebb a medenceinverzióhoz köthető eddig publikált szerkezeti eseményeknél.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

Mon, 2021/12/06 - 04:12

Események, rendezvények:

  • Beszámoló a X. Kárpát-medencei Összegyetemi Terepgyakorlatról
  • 11. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Sopron,
  • 24. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés
  • Kapolcs–Balatonhenye Geotóp napi túra
  • Beszámoló a rudabányai terepgyakorlatról

Könyvismertetés:

  • BARNA Tamás, TÓTH László: A mélységektől a magasságokig. Ásványok a Bibliában

(folytatás a PDF-ben)

Elnöki megnyitó

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Ebben az évben Tisztújító Közgyűléssel zárul a Társulat elmúlt hároméves időszaka, és kezdődik el egy új fejezet. Ilyen alkalmakkor a leköszönő elnökség elemzi és értékeli a Társulat működését, és a tapasztalatok alapján igyekszik útmutatással szolgálni a következő vezetőség számára. Sajnos ez az elnöki közgyűlési köszöntés is eltér a megszokott gyakorlattól, hiszen előbb jelenik meg a Földtani Közlöny hasábjain, és csak később hangzik el élőszóban. Ennek oka továbbra is a koronavírus-járvány, amely miatt ezen a tavaszon is bezártságra kényszerültünk. Remélem, hogy a védőoltások hatására hamarosan véget ér ez az áldatlan helyzet, és a társulati élet számára oly fontos személyes, közvetlen kapcsolatok ápolása ismét lehetővé válik. (folytatás a PDF-ben)

A Magyarhoni Földtani Társulat 2020. évi tevékenysége

Thu, 2021/06/17 - 04:17

A Magyarhoni Földtani Társulat 2020-as éve is a megszokott rend szerint kezdődött – az Elnökség a megválasztásakor lefektetett fő célkitűzések megvalósításán dolgozott:

  • a Társulat 172 éves múltjához méltó szakmai programok, hazai és nemzetközi tudo má nyos konferenciák, terep bejárások rendezése;
  • az ipari partnerekkel kialakított jó kapcsolatok ápolása és további potenciális támoga tók keresése; az elmúlt években elindult szakmai EU-s pályázatok folytatása és egyéb pá lyázati lehetőségek felkutatása;
  • programjaink, rendezvényeink „fiatalbaráttá”, az ifjú szakemberek számára is vonzó vá tétele;
  • az egyre kiemeltebb szerepet betöltő ismeretterjesztő tevékenység folytatása, a geoló gi ai örökségek bemutatása és népszerűsítése;
    ismeretterjesztő tevékenységeken, kiadványokon és szakmai rendezvényeken ke resztül a földtani kutatás jelentőségének felismertetése a társadalommal és a politikai vezetéssel.

A társulatnak és szakosztályainak, területi szervezeteinek korábbi években megszokott és az el múlt években megálmodott programjainak jó részét azonban elsöpörte vagy az online térbe kényszerítette a világon végigsöprő Covid19 nevű koronavírus-betegség. Az elmúlt év e vírus ár nyékában zajlott, amely első körben talán túlzott ijedelmet és félelmet váltott ki, de később a kreativitást, a megváltozott helyzethez való gyors alkalmazkodást is meghozta társulatunk számára.

(folytatás a PDF-ben)

Retrográd metamorfózishoz kapcsolódó fluidumok egy variszkuszi szubdukciós csatornában: fluidumzárvány-vizsgálatok a Cabo Ortegal Komplexum ultrabázisos kőzeteiben

Thu, 2021/06/17 - 04:17

Az exhumálódott, nagy nyomású metamorf terrénumok – mint a spanyolországi Cabo Ortegal Komplexum (COK) – kőzetei közvetlen bizonyítékokkal szolgálnak a szubdukciós környezetben zajló fluidum–kőzet kölcsönhatásokról. Vizsgálataink fókuszában a COK két fő köpeny egységéből (Herbeira- és Limo-masszívum) származó amfiboltartalmú piroxenit kőzetek állnak, amelyek a szubdukciós csatornában zajló exhumációs folyamatok eredményeként eltérő mértékben gazdagodtak amfibolban, és szerpentinesedtek. A klinopiroxén és az amfibol több, a szerpentinesedést megelőző és azzal egyidejűleg csapdázódott másodlagos fluidumzárvány-típust tartalmaz. Munkánk célja a retrográd reakciók során, a szubdukciós környezetben kulcsfontosságú szerepet játszó fluidumok megismerése a másodlagos fluidumzárványok tanulmányozásával.

A fluidumzárvány petrográfia alapján három másodlagos zárványtípust különítettünk el, amelyek három fő fluidummigrációs eseményt rögzítettek az alábbi feltételezhető kronológiai sorrendben: I.) CO2-gazdag, N2-CH4-tartalmú fluidum, II.) N2-CH4-tartalmú, nagy sótartalmú vizes fluidum, III.) CH4-gazdag, alárendelten H2-tartalmú, enyhén sós fluidum. A Ca-Mg-karbonátokból és illó komponensekből (CH4 és N2) álló I. típusú zárványok a csapdázódást követően a befogadó amfibol–fluidum (CO2-gazdag, min. 53,3–69,5 mol%) reakció eredményeként jöhettek létre. E folyamat során létrejött szilárd fázisokat ún. mostohaleány-ásványnak tekinthetjük. A szén-dioxidot fogyasztó karbonátképződés eredményeként a reziduális fluidum nitrogénben és metánban gazdagodott. A szobahőmérsékleten háromfázisú (szilárd, folyadék és gáz) II. típusú zárványok nagy szalinitású (kb. 37–61 wt.% NaCl) vizes fluidumot csapdáztak, amelyben a nitrogén és alárendelten a metán is meghatátozó alkotórész. A vizsgált kőzetekben leggyakrabban előforduló, legfiatalabb zárványtípus (III.) klinopiroxénben, valamint amfibolban is jelen van. A szöveti bizonyítékok szerint az I. és II. típusú fluidumzárványok csapdázódása megelőzte a szerpentinesedést, míg a CH4-gazdag, alárendelten H2-tartalmú enyhén sós (2,4–7,9 wt.% NaCl) fluidumot reprezentáló III. típusú zárványok közvetlenül a szerpentinesedéshez kötődnek, ami a legkésőbbi, az egész kőzettani egységet átható szerpentinesedésért felelős fluidumként értelmezhető. Vizsgálataink alapján a COK ultrabázisos kőzetei olyan eltérő kemizmusú és többfázisú fluidummigrációs eseményekről tanúskodnak, amelyek másodlagos fluidumzárványok formájában a variszkuszi szubdukciós csatornában a retrográd metamorf út során csapdázódtak.

Pages