A Földtani Közlöny friss közleményei

Feliratkozás A Földtani Közlöny friss közleményei hírcsatorna csatornájára

A Földtani Közlöny — a Magyarhoni Földtani Társulat hivatalos tudományos szakfolyóirata  — 1871 óta jelenik meg, jelenleg évente négy füzetben, magyar és angol nyelven. Célja a Kárpát-Pannon térség földtani felépítésével foglalkozó, eredeti, új tudományos eredmények megjelentetése.  A tanulmányokat független szakértők bírálják el. Ezen kívül megjelentetünk a Társulattal és szakmai életünkkel kapcsolatos információkat. Az MFT döntésének köszönhetően a folyóirat 2017-től nyílt hozzáférésű.

Frissítve: 50 perc 17 másodperc

A Reiflingi esemény hatása az Északi-Mészkőalpok és az Aggteleki-hegység középső-triász fejlődésére

sze, 2017/04/05 - 11:29

A Neotethys-óceán északi selfjének üledékképződésében jelentős változás következet be a középső-triász Binodosus szubzónájában (anisusi korszak, pelsói alkorszak). A sekélytengeri karbonátokat éles határral pelágikus mészkövek váltották fel, melyek bázisán gyakran tufitok is megjelennek (Reiflingi esemény). Az üledékképződésben bekövetkezett változás a pelsói korú karbonátrámpa ideiglenes megfulladását jelentette. Bár a jelenséget az Alp–Kárpáti–Dinári-térség számos feltárásából leírták, a rámpa megfulladásának időpontját illetően megoszlik a kutatók véleménye.
Kutatásainkban két, jelenleg egymástól több száz km távolságra lévő területen, az Északi-Mészkőalpokban és az Aggteleki-hegységben vizsgáltuk a Steinalmi rámpa megfulladásának időpontját, és megállapítottuk, hogy mi okozta a karbonátrámpa megfulladását.
Az Északi-Mészkőalpokban vizsgált szelvények: a Juvavikumban Schreiergraben, Schreierkogel, a Bajuvarikumban pedig Nixhöhle, Hocheck és Palfau. A karbonátrámpa (Steinalmi, illetve Annabergi Mészkő) megfulladása mindenütt a pelsói során következett be. Szárazföldi kitettségre (meteorikus diagenezis, karsztosodás) utaló nyomokat nem találtunk. A Bajuvarikum szelvényeiben a sekélytengeri képződményeket fedő pelágikus medencében képződött Reiflingi Mészkő legalsó része is pelsói korú. A schreiergrabeni feltárásban a Schreyeralmi Mészkő legalsó részén lévő mélytengeri lejtőbreccsa szintén pelsói korú. Schreierkogelnél a Schreyeralmi Mészkő alsó szintje csak a Steinalmi Mészkő felső részét harántoló késő-pelsói és kora-illír korú hasadékkitöltésekben őrződött meg.
Az Aggteleki-hegységben (Szilicikum) a pelsói korú Steinalmi Mészkő vastagsága (145–155 m) és az egymást követő mikrofáciesek sorozata a vizsgált területen azonos. A Baradla-barlangban a Steinalmi Mészkövet harántoló neptuni telérekben talált conodonták három különböző időszakot jeleznek: 1) Binodosus szubzóna (késő-pelsói), 2) késő-pelsói, kora–középső-illír, 3) Trinodosus–Reitzi zóna (kora–középső-illír). A Schreyeralmi Mészkő a késő-pelsói–középső-illír időszak alatt ülepedett le.
A Nagy-Jenei-tető ÉK-i részén felvett szelvényben a Steinalmi Mészkő egyenetlen felületére települő Schreyeralmi Mészkő bázisán pelsói és kora–középső-illír korú conodonták együtt fordulnak elő (kondenzált üledékképződés).
A Steinalmi rámpa befulladása mindkét területen a késő-pelsóiban kövekezett be. A Neotethys-óceán riftesedése miatt a kéreg kivékonyodott, az aljzat lesüllyedt, a kéreg felső része szegmentálódott, a blokkok kibillentek és félárkok jöttek létre. A pelágikus mészkövek mindkét területen a differenciálódott aljzaton ülepedtek le.

A Keleti-Bakony triász időszaki vulkanogén képződményeinek petrográfiai vizsgálata és képződési körülményeik értelmezése

sze, 2017/04/05 - 11:29

A Tethys közép-európai triász időszaki fejlődéstörténetének nyomozása az egymástól távolabbi területeken található nem vulkanogén üledékes kőzetek összehasonlító vizsgálatával régóta eredményesen zajlik. A térben és időben is sokkal változatosabb kifejlődésű vulkanogén képződmények ezirányú vizsgálatában rejlő lehetőségek még messze nincsenek kihasználva. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy ezeknek a hazai kőzeteknek a részletes kőzettani leírása még nem történt meg. Ladin vulkanogén törmelékes képződmények a Dunántúli-középhegységen belül a Keleti-Bakony területéről ismertek. Az itt található középső–késő-triász vulkanogén kőzetek részletes petrográfiai vizsgálata lehetőséget teremtett arra, hogy kőzettani alapon is összevessük más hasonló korú, képződésük idején egymáshoz sokkal közelebb elhelyezkedett Dunántúli-középhegységben és Déli-Alpokban megtalálható vulkáni képződményekkel.
A vizsgált keleti-bakonyi összletek az inotai Hideg-völgy útbevágásában lévő egykori felszíni feltárásban, valamint a Várpalota Vpt–3 és a Bakonykúti Bút–2 fúrások anyagában tanulmányozhatók. A vulkanogén összlet két részre tagolható: az alsó részben uralkodóan vulkanit törmelékszemcsékből álló, szenesedett növénymaradványt és elszórtan crinoidea váztöredékeket tartalmazó finomszemcsés üledékes kőzetet, fölül vulkanit- és mészkőkavicsokat nagy mennyiségben tartalmazó, Daonella vázelemekben gazdag durvaszemcsés rétegcsoportot találhatunk. A vulkáni törmelék szemcsék között döntően intermedier (andezit), kisebb mennyiségben bázisos (bazaltsalak, bazalt és mikrodolerit) és savanyú (riolit, aplit) vulkanitok és ezekhez kapcsolódó kristálytörmelékek jelennek meg.
A vulkanogén összlet forrását olyan középső- és felső-triász vulkáni kőzetek (bázisos-intermedier lávakőzetek és freatomagmás kitörések termékei) szolgáltatták, melyeknek mai rokon képviselői a Dunántúli-középhegységben (legközelebb a balatonfői területen), de legnagyobb kiterjedésben a vele ezen időszakban szomszédos Déli-Alpokban fordulnak elő. A felső vulkanogén konglomerátum / kavicsos homokkő képződésére jó analógia a déli-alpi Wengeni Formáció és Marmoladai Konglomerátum keletkezése. E formációk nagy vastagságú törmelékes összlete szárazulatra került, döntően mészkő és bázisos-intermedier kőzetek lepusztulásával, majd tenger alatti tömegmozgásokkal üledékgyűjtő medencékbe történő felhalmozódásával keletkezett. Az alsó vulkanogén homokkő keletkezése ettől némiképp eltér. Bázisos-intermedier összetételű törmelékanyaga első lépésben sekélytengeri/szárazföldi környezetben freatomagmás kitörés eredményeként halmozódott fel, majd közvetlen ezután tenger alatti lejtő mentén történő áthalmozódás után ülepedett le véglegesen.

Középső-triász dolomitok képződésének története és töréses deformációja a Szegedi-medence területén

sze, 2017/04/05 - 11:29

A Pannon-medence aljzatának egyik részmedencéje a Szegedi-medence, mely szénhidrogén-földtani szempontból hazánk egyik kiemelt fontosságú területe. A prekainozoos aljzat legelterjedtebb mezozoos képződményei a középső-triász dolomitok, melyek fontos szerepet töltenek be a terület szénhidrogén-rendszerének felépítésében. Jelen tanulmány célja, hogy az évtizedek óta nem vizsgált képződmények képződéséről és deformációtörténetéről új, korszerű leírást nyújtson. Értelmezésünket általános petrográfiai leírásra, fluoreszcens és katódlumineszcens vizsgálati módszerekre, valamint a területről szóló szakirodalomra alapozzuk.
A vizsgált anisusi képződmények változatos partszegélyi, sekélytengeri környezetben ülepedtek le. Ezek a leülepedést követő süllyedés következtében, a sekély és közepes betemetődés után, a kora-krétára juthattak a mély betemetődési diagenezis zónájába. Ezen zónákban a képződmények feltehetően többfázisú, részben szövetmegőrző, részben szövet -romboló dolomitosodási folyamatokon mentek keresztül. A petrográfiai alapon elkülönített dolomit típusok közül
közepes vagy mély betemetődési környezetet jeleznek a porfirotópos és cukorszövetű dolomitok, valamint a póruskitöltő nyeregdolomit, de ezek szerepe alárendelt a korábbi dolomitosodási folyamatokhoz viszonyítva. A középső-miocént megelőzően a kőzeteket többször is töréses deformáció érte, melynek hatására breccsa, ezt követően pedig üreg- és repedéskitöltő nyeregdolomit képződött. A nyeregdolomit kristályai több esetben kőolajtartalmú fluidumzárványokat csapdáztak. A dolomittestek felszínközeli helyzetét középső-miocén, abráziósparti kör -nyezetben leülepedett fedőkőzetek jelzik, továbbá dedolomitosodás is kapcsolódhat ehhez a szakaszhoz. A Pannon-medence kialakulásával párhuzamos süllyedés és eltemetődés hatására a képződmények ismét nagy mélységbe kerültek, mely során újabb töréses deformáció és cementáció folyt. A legfiatalabb repedéskitöltő ásványegyüttest fluoreszcens tulajdonságú dolomit, valamint pirit és szilárd bitumen alkotja.
A vizsgált dolomitok többfázisú diagenezis- és deformációtörténetéhez többfázisú szénhidrogén-migrációs események kapcsolhatóak, melyek pontosabb megismerése és elhelyezése a medence fejlődéstörténetében kulcsfontosságú. Az erősen átalakult nyeregdolomit tartalmú minták további vizsgálata rezervoárgeológiai szempontból a jövőben szintén fontos feladat.

Az Endrődi Formáció kőzettani és palinológiai vizsgálata a Hódmezővásárhely–I fúrásban (Makói-árok) — őskörnyezeti és diagenezis-történeti értékelés

sze, 2017/04/05 - 11:29

Munkánkban a Hódmezővásárhely–I fúrás 35. és 40. magfúrási szakaszaiból (5167,0–5183,0 m, illetve 5468,0–5486,0 m) kiválasztott, az Endrődi Formációba sorolt kőzeteket (Tótkomlósi Tagozat, mészmárga és homokkő) vizsgáltuk. A minták általános jellemzője, hogy mikrites–mikropátos kalcitot, agyagásványokat, továbbá kőzetliszt–homok méretű, szögletes törmelékszemcséket (monokristályos és polikristályos kvarc, muszkovit, biotit, klorit; karbonát törmelék, metamorf kőzettörmelék) tartalmaznak. A polimikt, éretlen üledékanyag lokális forrást jelez, ami a környező aljzatmagaslatok kőzeteinek eróziójára hívja fel a figyelmet. A fúrás válogatott mintáin palinológiai vizsgálatok készültek az egyes magszakaszok biosztratigráfiai és őskörnyezeti értékelése céljából. A vizsgált mintákból két biozónát:  az idősebb Spiniferites bentorii oblongus és a fiatalabb Spiniferites paradoxus Zónát lehetett kimutatni. A Spiniferites
bentorii oblongus Zónára jellemző dinociszta-együttes egy a parthoz közelebbi környezetet és/vagy nagyobb tápanyagbeáramlást jelez, míg a fiatalabb együttesben több olyan alak található, ami disztális környezetre, a vízszint meg növekedésére és/vagy a szárazföldi eredetű törmelékbehordódás csökkenésére utalhat. A membrános dinociszták jelenléte a felszíni vizek ingadozó sótartalmára és bizonyos dinoflagellaták esetén a holoplankton életmódra való áttérésre utal, amit a vízoszlopban bekövetkező ideiglenes oxigényszegény állapotok tehettek szükségessé. Mindkét zónaegyüttes regionális, az egész Pannon-medencére kiterjedő előfordulása alapján a planktonközösségekben lejátszódó regionális folyamatokra és a víztestek kommunikációjára lehet következtetni. A palinomorfák falának színe és megtartása a bete -metődés során bekövetkező jelentős hőmérsékleti hatásra, valamint az üledékes szerves anyag nagyfokú érettségére utal. Az intenzív diagenetikus átalakulási folyamatokat mind az ásványtani, mind a petrográfiai vizsgálatok meg erő sítették. A korai diagenezis során bakteriális szulfátredukcióra utaló pirit, majd vasmentes kalcitcement vált ki, amit Fe-dolomit/ankerit továbbnövekedési cement követett. A laza szemcseilleszkedés a mechanikai kompakció alárendelt szerepét jelzi, a vázszemcsék korai mechanikai átrendeződésével, rotációjával párhuzamosan a karbonátos cementáció a rendelkezésre álló pórustérfogatot szinte teljes egészében redukálta (a vizsgált kőzetek makro- és mikroporozitása elhanyagolható). A mély betemetődési diagenezis során elkülönített események a kémiai kompakció (szerves anyagos/pirites nyomási oldódási filmek megjelenése), az agyagásványok illitesedése, dolomithelyettesítés a kalcitcementben, valamint késői pirit megjelenése.

Pleisztocén folyóvízi kavics a Villányi-hegységben

sze, 2017/04/05 - 11:29

A Villányi-hegységben eddigi ismereteink szerint a kainozoos képződményeket elsősorban késő-pliocén–kvarter szárazföldi üledékek, vörösagyagok és lösz képviselik. A villányi Templom-hegy siklóbevágásának közelmúltbeli letisztítása eddig ismeretlen kvarter képződményt tett hozzáférhetővé, amely fontos adalékot jelenthet a Villányi-hegység kainozoos fejlődéstörténetéhez. A cikk célja a mezozoos rétegekre települt fedőképződmények leírása, képződési körülményeinek, valamint korának meghatározása és ősföldrajzi viszonyainak felvázolása.
A kibillent alaphegységi rétegsorra homokbetelepüléses durva kavics, majd eróziós határral kavicszsinóros aleurit települ. A durva kavics a kőzetanyagok vizsgálata alapján a közvetlen közelből származik, a forráskőzetek nagy része azonosítható a Villányi-hegység északi részén található, főleg alaphegységi (Csukmai Formáció Templomhegyi Dolomit Tagozata, Mészhegyi Homokkő és Somssichhegyi Mészkő Formáció), kis részben fiatalabb kőzettípusokkal (üregkitöltő vörösagyag és kalcit). A kavicsba települő homok nehézásvány-összetétele a közvetlen fekü felső-triász Mészhegyi és Somssichhegyi Formációval rokonítható. Szintén rövid szállítási távolságra utal a kavicsok vegyes, gyenge-jó koptatottsága. A kavicsösszlet kora a környéken pleisztocén korú üregkitöltő kalcit és vörösagyag anyagú kavicsok alapján pleisztocénnél nem idősebb; a betelepülő homok OSL módszerrel meghatározott kora több mint 400
ezer év. A fentiek alapján a kavicsösszletet egy, a késő-pleisztocénnél korábban már létező vízfolyás üledékeként, folyóvízi teraszként értelmezhetjük. Ez a folyóvíz a mai Villány-pogányi-vízfolyás őse lehetett, amely a hegység északi előterében, annak lábánál haladva érinti az azonosított forráskőzeteket. A hegység lassú emelkedésével a vízfolyás bevágódott, a kavicstest szárazra került és erodálódott, kis, lapos völgy vágódott bele, majd töltődött ki a riss (MIS 6) során lejtőlösszel és felületi lemosással szállítódó homok-kavics méretű törmelékkel. A terület emelkedési üteme a fiatal negyedidőszakban legfeljebb ~0,05 mm/év lehetett. 

In memoriam Dr. BOGNÁR Lászlóné SOPRONI Jolán

sze, 2017/04/05 - 11:29

SOPRONI Jolán Zalaszentgróton született, édesanyja téglagyári mun kás, édesapja SOPRONI Ede molnár volt. Az általános iskolát Zalaszent gróton végezte végig kitűnő eredménnyel. Gimnáziumban szeretett volna tovább tanulni, de 1950-ben édesapját internálták hivatalos vád és ítélet nélkül több mint két és fél évre, mert a gazdáknak a bevitt búzáért cserébe lisztet adott vissza. Édesanyja ekkor ment a téglagyárba dolgozni, hogy nevelni tudja két kislányát. 1951-ben Nagykanizsán indult a Vegyipari, Ásványolajbányászati és Geológiai Technikum, ahol kollégiumi elhelyezést kapott és „véletlenszerűen” a geológiai osztályba írták be tanulóként, amiről akkor még semmit sem tudott. A technikum négy évét kitűnőként végezte, amely annyiban volt különleges, hogy minden tanév más-más helyen és épületben zajlott. 1955-ben érettségizett, az osztályfőnökük VITÁLIS György volt. Folytatás a PDF-ben.

In memoriam Dr. HUNYADI László

sze, 2017/04/05 - 11:29

Mi, a tanítványai HUNYADI Lászlót mindig Pilis községhez kötöttük, ahol született, és felnőtt életében lakott, azonban saját elmondása szerint élete főbb eseményei Monorierdőhöz kötődtek, kivételt képez a házassága és a fia szüle tése. Édesapja fodrász volt, de előtte csendőrként dolgozott, aminek kárát és hátrányát évtizedekig viselte. Ennek ellenére a lehetőséget a szüleinek köszönhette, mindig ők mondogatták, hogy neki állandóan tanulnia kell, mert csak így viheti valamire, és hogy csak így lehet más, mint a többi, és hogy számára csak ez az egyetlen lehetőség.
Apai nagyanyja szabadkai származású, német anyanyelvű, német–francia szakos tanárnő volt. Neki is sokat köszönhetett, mert ő is elég gyakran emlegette a tanulás fontosságát. László mindig igyekezett megfelelni az elvárásainak. Az akkori legjobb budapesti gimnáziumban, a Berzsenyiben érettségizett. A gimnáziumi érettségi után a geológiát választotta, de apja miatt csak két év kihagyás után vették fel az ELTE-re, melyet 1961-ben sikeresen elvégezett. Folyatás a PDF-ben.

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

sze, 2017/04/05 - 11:29
  • Az Általános Földtani Szakosztály, a Budapesti Területi Szervezet, valamint az MTA Szedimentológiai
  • Bizottsága őszi terepbejárása a Gerecsében, 2016. október 14–15.
  • 12. Téli Ásványtudományi Iskola, Veszprém, 2017. január 20–21.
  • GYALOG L., MAROS Gy., PELIKÁN P. (szerk.) 2016: Budapest geokalauza. — MFGI, Budapest.
  • Köszönetnyilvánítás